Majdnem padlóra küldték a baloldalt

Szeptemberben folyamatosan kapta a pofonokat a baloldal a világ országaiban tartott parlamenti választásokon.

A nyári hónapokat követően, szeptemberben világszerte sorsdöntő választásokat tartottak. Míg az ausztráliai parlamenti voksolás változásokat hozhat a Csendes-óceán térségben, addig Európában a német és az osztrák megmérettetés jelentett fordulópontot. Hazánk szempontjából a közelgő 2014-es választási kampány szempontjából sem másodrendű, hogy nyugati szomszédunknak és az unió legerősebb gazdaságú országának éppen milyen színezetű kormánya van.

Szeptember 7-én Ausztráliában járulhattak az urnákhoz az állampolgárok egy meglehetősen zaklatott időszakot követően. A kormányzó Munkáspárt belső küzdelmei mindenki számára nyilvánvalóvá váltak a júniusi miniszterelnök-váltással, amikor Julia Gillard helyét Kevin Rudd korábbi kormányfő foglalta el. Ez sem volt azonban elég a baloldal sikeréhez, mivel a konzervatív Liberális Pártból, valamint a Nemzeti Pártból álló, Tony Abbott vezette koalíció a 150 fős alsóházban több mint 88 mandátumot szerzett, az eddig kormányzó balközép Munkáspárt pedig 56 képviselői helyhez jutott. A baloldal 2007 óta volt hatalmon.

Két nappal később Norvégiában bukott meg a 2005 óta hatalmon lévő, balközép Munkáspárt vezette koalíció. A jobbközép sima győzelmet aratott, majd szeptember 30-án kisebbségi kormány alakult az Erna Solberg vezette konzervatív Hoyre párttal és a Haladó Párttal, mivel a liberálisok és a kereszténydemokraták nem kívántak a haladókkal együtt kormányozni. Az új kormány az első kommentárok szerint várhatóan szigorítja a bevándorlási politikát, csökkenti az öröklési adót, növeli a gazdasági szigort, és kiterjeszti a nem állami egészségügyi ellátást.

Szeptember 15-én tartották a német parlamenti választások főpróbáját Bajorországban, ahol visszaszerezte az abszolút többségét a Keresztényszociális Unió. A CSU 47,7 százalékot szerzett, ami 101 mandátumot jelent a 180 tagú tartományi gyűlésben. Az Angela Merkel kancellár vezette konzervatív CDU bajor testvérpártja 2008-ban, 46 év után veszítette el az abszolút többséget, és koalícióra kényszerült a liberális FDP-vel, amely 14 év után jutott be újra a Landtagba. A liberálisok öt év kormányzást követően ismét kiestek, 3,3 százalékot szereztek.

A világ és a magyar közvélemény is a szeptember 22-ei németországi parlamenti választásokra koncentrált, amelyet meggyőző fölénnyel nyert a CDU-CSU pártszövetség, de az FDP kiesése miatt nem sikerült többséget szereznie a parlamentben. Azóta folyamatosak a koalíciós tárgyalások, de egyelőre nem lehet tudni, hogy Merkel a szocdemekkel, vagy pedig a Zöldekkel köt szövetséget. A CDU/CSU és a Zöldek eddig nem kormányoztak együtt, a két legnagyobb politikai erő közös kormányzása viszont nem ismeretlen, a második világháború óta két nagykoalíciós kormány is volt Németországban.

Nyugati szomszédunkban meglehetősen unalmas kampány zajlott, és az elemzők többsége is egyértelműnek vette, hogy folytatódik a nagykoalíció Bécsben. A voksoláson a két nagy párt a szavazatok 50,9 százalékát szerezte meg, ami reményt ad nekik arra, hogy folytathatják az ország irányítását. Az Osztrák Szociáldemokrata Pártra (SPÖ) a szavazatok 27,1 százalékát adták, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) pedig 23,8 százalékot kapott. Elemzők szerint az eredmény azt tükrözi, hogy a választók nem teljesen elégedettek a kormánynak a nemzetközi gazdasági válság leküzdésére tett lépéseivel, mindenekelőtt a szélesebb körű reformokat hiányolják. Több korrupciós ügy is rontotta a nagykoalíció népszerűségét.

A baloldal egyedül a gazdasági válságtól megtépázott Portugáliában örülhetett, ahol viszonylag simán nyerte a szeptember 29-ei helyhatósági választásokat. Pedro Passos Coelho miniszterelnök elismerte, hogy Szociáldemokrata Pártja (PSD) országos összesítésben vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon. A szocialista ellenzék vezetője, António José Seguro úgy nyilatkozott, az eredmény azt mutatja, hogy a szavazók változást akarnak az ország irányvonalában. A helyhatósági választáson a szocialisták növelték fölényüket más városok mellett Lisszabonban. A kormánypártok jelentősen visszaszorultak olyan fellegváraikban, mint Porto és Vila Nova de Gaia.