–Hosszú évek óta hiába keresek könyvet vagy disszertációt a politikai bátorságról. Nekem úgy tűnik, önnek jócskán akad belőle. A hiány arra mutatna, hogy a bátorság nem politikai kategória?
– A politikai bátorság eltűnt. Akiknek pedig van belőle, azok igen hamar úgy jelennek meg, mint akik ellen a rendszernek fel kell vennie a harcot. Ez a helyzet Európában, ez a helyzet az Európai Parlamentben. Mihelyt valaki bátor ahhoz, hogy felvesse a valódi problémákat; hogy kihívást intézzen az alternatíva nélkülinek mondott neoliberalizmus ellen, abban a pillanatban pellengérre állítják. De a bátorságot a nép mindig is díjazza, és ahhoz fordul, akinek van belőle. Elegük van már abból a politikai elitből, amelynek semmi más nem fontos, mint saját érdeke.
– Önben – és azt hiszem, véleményemet sokan osztják – van olyan bátorság, hogy politikus létére is kimondja, amit az emberek egyszerűen látnak és tapasztalnak.
– Ez az oka annak, hogy annyi sértés ér a politikai osztály részéről, és ezért állnak hadrendbe ellenünk. Mert mi kimondjuk az igazságot, ami elviselhetetlen számukra, hiszen ha szembeállítjuk őket az igazsággal, a valósággal, kiderül, tehetségtelenek és képtelenek, hogy megfeleljenek feladatuknak. És kiderül, hogy gyávák és hazudnak. Ennek hatására pedig az emberek elfordulnak tőlük. Vagyis az igazság kimondása nagyon veszélyes számukra.
– Osztja a francia szocialista kormány belügyminiszterének, Valls úrnak azt a kijelentését, hogy a romák nagy része képtelen beilleszkedni az őket befogadó társadalomba?
– Igaza van Valls úrnak. Igaza van, csak a baj az, hogy egyes felelős politikusok esetenként helyes megállapításokat tesznek, de ugyanakkor megbénulnak, ha a helyzet megoldására a megfelelő lépéseket meg kellene hogy tegyék. Hisz Valls úr teljes mértékben egyetért azzal, hogy nyitva álljanak a határaink, és az Európai Unió szabja meg, hogy ki tartózkodjon az egyes tagországok területén, vagy ki jöhessen oda. Holott a mi érdekünk az, hogy megszabjuk, kit fogadjunk hazánkban és házunkban. Megfordítva: jogunk van ahhoz, hogy meghiúsítsuk egyes emberek le- és betelepedését! Vagyis Valls úr azt mondja, amit említett, de emellett a határok teljes nyitottsága mellett van; a még lazább bevándorlási lehetőségek megvalósításának híve, de nem akarja, hogy meghatározzák azokat az ismérveket, hogy kik jöhessenek az országunkba. Tehát a belügyminiszter úr skizofrén.
– Mi történik, ha jövő január elsejétől több tízezer „utazó ember”, ahogyan a cigányokat Franciaországban nevezik, felkerekedik Romániából és Bulgáriából, hogy önöknél telepedjen le?
– Ez nagyon jó kérdés. Ezért leszek elnök 2017-re. Mert meg kell mutatni, hogy a határaink a mieink. Franciaország problémája, hogy a legvonzóbb ország az illegális bevándorlónak. Ingyen lakhat, ingyen részesülhet különféle szolgáltatásokban; szociális segélyt kap, szociális lakást. Vagyis Franciaország porszívóként működik az illegális migránsok esetében.
– Németország nem legalább annyira vonzó az ilyen embereknek?
– Nem. Franciaország az. Svédországot lehet e területen hozzánk hasonlítani. Svédország szintén elmerül a bevándorlókban. Kevés olyan ország van, ahol annyi joga van az illegális bevándorlónak, mint Franciaországban.
Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
