Szócska: Van magyar recept

A magyar egészségügy válasza a válságkezelésre hosszú távon fenntartható rendszert eredményez.

Az EU legjelentősebb, Európai Bizottság által támogatott egészségpolitikai fórumán mintegy félszáz politikus, kutató, egészségbiztosítási szakember, illetve a gyógyszeripar képviselői vitatták meg az egészségügy helyzetét. A tanácskozás középpontjában a fenntartható, krízisektől védett egészségügyi rendszer létrehozása állt. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a válság több ponton is kikezdte az egészségügyet. Minden ország azzal szembesül, hogy a források szűkülése miatt mérsékelni kell az egészségügyi kiadásokat, ugyanakkor a feladatok nőnek.

A legnagyobb kihívást a társadalom elöregedése mellett a harmadik országokból érkező bevándorlók tömegeinek ellátása jelenti szinte minden európai államban. Az újonnan csatlakozott kelet-európai és a válság által erősen sújtott dél-európai országoknak pedig mindezeken felül gondot jelenthet az infrastruktúra megfelelő szintű működtetése, amit annak ellenére kellene megoldaniuk, hogy nap mint nap szembesülniük kell az orvos- és nővérelvándorlás miatti munkaerő-deficit veszélyével – derült ki a fórumon.

A 16. EGFH-n Magyarországot Szócska Miklós képviselte. Az egészségügyért felelős államtitkár előadásában kifejtette, a válság elhúzódása ellenére természetes elvárás, hogy az egészségügy színvonala ne romoljon, ennek módját kell megtalálniuk az egyes országoknak. A magyar „recept” erre a helyzetre kétirányú megoldást kínál: részben a kórházi ellátás központosításával, a prevenció szabályozásával költséghatékonyabbá teszi az ellátást, részben pedig új forrásokat is teremt az ellátás színvonalának megtartására, növelésére. Ilyen forrás például a népegészségügyi termékadó – vagy közkedvelt nevén a chipsadó –, illetve a jövedéki adó, aminek egy hányada szintén az egészségügyi ellátást szolgálja.

A magyar egészségügy válasza a válságkezelésre hosszú távon fenntartható rendszert eredményez még akkor is, ha ez az út európai mércével mérve nem tekinthető tipikusnak – hangsúlyozta Szócska. A harmadik országokból Európába irányuló migráció kapcsán az államtitkár rámutatott, ez elsősorban a járványügyi ellátórendszer próbája. Ebben Magyarország igen jó eredményeket tud felmutatni, oltási rendszerünk ugyanis európai mércével mérve is a legjobbak közé sorolható – mutatott rá az államtitkár.

A társadalom elöregedése kapcsán hangsúlyozta, ha nem növekszik jelentősen az orvos- és nővérképzés kibocsátása, az európai munkaerőpiacon hét éven belül egymillió egészségügyi dolgozóval lesz kevesebb a szükségesnél. – A társadalom elöregedése miatt nem csak az egyetemek kibocsátását kell megnövelni, de a szakmastruktúrát is változtatni kell, mert megnövekszik a munkaintenzív ellátási formák iránti igény. Erre fel kell készülni, a képzést ebbe az irányba kell változtatni – fogalmazott Szócska.

A más országokban munkát vállaló diplomások kérdése kapcsán az államtitkár kifejtette: ők dupla veszteséget jelentenek a kibocsátó országoknak. Ezeknek egyrészt vállalniuk kell a képzés költségeit, másrészt szembe kell nézniük azzal, hogy nincs kit annak az orvosnak vagy nővérnek a helyére állítani, aki a jobb megélhetés reményében más országban vállal munkát. – A donor – vagyis képzett munkaerőt kibocsátó – országokban keletkező munkaerő-deficit csökkentése, megszüntetése csak az EU központi büdzséjéből finanszírozott foglalkoztatáspolitikával képzelhető el.

Ez már tíz éve téma az EHFG elnökségében, ám most sürgetővé vált a megoldás megtalálása. A magasan képzett munkaerő elvándorlása ugyanis ma már nem csak az újonnan csatlakozott országokat érinti, vagyis nem csak keletről nyugatra irányuló migrációt jelent. Megindult egy délről északra irányuló munkaerő-elvándorlás is, és ez az olyan régi EU-tagok egészségügyi rendszerében is gondot okoz, mint Spanyolország vagy Portugália, de a legutóbbi időktől ezzel szembesül Franciaország is – mutatott rá a kérdés kapcsán Szócska Miklós.