Az utóbbi hónapokban a német és a francia, illetve más európai és latin-amerikai vezetők amerikai megfigyelése miatt kirobbant botrányok irányították rá a figyelmet arra, hogy az angolszász országok – az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland – között olyan különleges együttműködés jött létre, amelynek keretében megosztják egymás között a hírszerzési adatokat, de egymás állampolgárai ellen nem kémkednek. Az Öt Szem néven ismertté vált, 1946-ben eredetileg még amerikai-brit kormánymegállapodás formájában hivatalossá tett kooperáció gyökerei a második világháború éveire nyúlnak vissza.
Egy 2005 januárjából származó, a médiának Snowden által kiszolgáltatott dokumentum szerint azonban az amerikai hírszerző szervezet az angolszász szövetséges országok beleegyezése nélkül is kémkedhet állampolgáraik ellen. Az iraton a „titkos” és a „noforn” minősítés látható – ez utóbbi annak a rövidítése, hogy egyetlen idegen országgal sem megosztható. Már az 1946-os amerikai-brit megállapodás is tartalmazott egy olyan kitételt, amely lehetővé tette, hogy a szerződő felek, ha kölcsönös érdekeiket szolgálta, kémkedhettek a másik ellen. A 2005-ös dokumentumban ennél is tovább mentek, s kiterjesztették a hírszerzés jogát az Öt Szem összes tagállamára. Azt is részletezték, hogy az Egyesült Államokban mikor és kit kell értesíteni egy ilyen művelet megkezdésekor.
A dokumentum értelmében az a kívánatos, hogy a célország is engedélyezze az állampolgárai elleni kémkedést, de engedélyezik az NSA önálló hírszerző tevékenységét olyan esetekben is, amikor ilyen beleegyezés nem várható, vagy ha az Egyesült Államok nem szándékozik kikérni. A begyűjtött adatokat akkor is noforn-csatornákon kell továbbítani, ha megszerzésüket az érintett ország engedélyezte. Ha az Öt Szem-országok állampolgárai elhagyják hazájukat, akkor ellenük megengedett az amerikai kémtevékenység – áll a dokumentumban. A The New York Times a brit The Guardian napilap jóvoltából jutott az általa csütörtökön ismertetett Snowden-dokumentumhoz.
