A népszavazások hazájában egy magyar szempontból is roppant érdekes referendumra kerül sor november 24-én. Svájcban az állampolgárok arról dönthetnek, hogy a legrosszabbul keresők és a leggazdagabbak fizetése között a maximális szorzó legfeljebb tizenkétszeres legyen. A gazdasági válság óta a magas fizetések világszerte óriási vitákat váltottak ki, de addig, hogy erről az embereket is megkérdezzék, csupán az alpesi országban jutottak el.
A mostani akciót a fiatal szocialisták kezdték el, miután a Novartis gyógyszeripari cég egykori vezetője, Daniel Vassela 72 millió frankos végkielégítést vehetett föl. Az ügyből óriási botrány lett, és Simonetta Sommaruga igazságügyi miniszter is arról beszélt, hogy a kifizetés veszélyezteti a svájci szociális kohéziót, és megrendíti az emberek bizalmát a gazdaság egészében. A Novartis végül nem fizette ki az eredeti összeget, de az ügy óriási károkat okozott.
Korábban már tartottak népszavazást az országban arról, hogy hasonló nagyságú végkielégítéseket ne lehessen kifizetni. Azon a referendumon a svájciak kétharmada egyetértett a végkielégítések csökkentésében. Múlt hónapban zöld utat kapott egy olyan népszavazás is, melyen a minimálbérről, valamint a munkanélküli-segélyről döntenek majd, s lesz szavazás ezenkívül az örökösödési adóról és a vagyonos külföldiek adózásáról is.
„Az elmúlt években azt láttuk, hogy a magas fizetések még magasabbak lesznek, míg a hétköznapi emberek keresete megragadt egy szinten – mondta David Roth, a referendum egyik szervezője. – Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy itt valami nincsen rendben.” A szabad piac oldalán álló elemzők ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy az elmúlt években a háztartások bevételei esetében a különbségek csökkentek, ami egyebek között a nők magas foglalkoztatottságának köszönhető.
A szocialisták egyik kampányplakátja arra hívta föl a figyelmet, hogy míg 1984-ben a svájci átlagbér és a cégvezetők fizetése között hatszoros, addig most negyvenháromszoros a különbség. A kezdeményezők szerint pont azon cégeknél a legnagyobbak a fizetések, ahol a legnagyobbak a problémák. Roth példaként hozta föl a UBS-t, ahol 2012-ben 2,5 milliárd frankos veszteség volt, miközben 2,5 milliárdot fizettek ki bónuszként.
Rudolf Minsch gazdasági elemző szerint a szabad munkaerőpiac ellen hatna egy olyan szabályozás, amelyet a népszavazás kezdeményezői szeretnének elérni. Pontosan ez a munkaerő-piaci szabadság vezetett el ahhoz, hogy míg az Európai Unióban 11, addig Svájcban 3 százalék az állástalansági ráta.
Ha az igenek kerülnek többségbe, az a jövedelmi szabályozás szempontjából az első ilyen kötelező érvényű jogszabály lesz az országban.
A népszavazás kiírását követően még úgy tűnt, hogy roppant szoros lesz a végeredmény, de miután a kormány a jövedelmi viszonyok szabályozása ellen foglalt állást, megváltoztak az erőviszonyok. Az egyik utolsó felmérés szerint a nemek fognak diadalmaskodni 54 százalékos aránnyal, az igenek csupán 36 százalékot fognak elérni, 10 százaléknyi szavazó még nem döntött.
