Futótűzként terjedt október végén a hír, hogy „átírják a Miatyánk szövegét” – a talányos, elsőre sokak számára riasztó vagy éppen ellenkezőleg, izgalmas, de a lényegről annál kevesebbet mondó cím mögött egy francia törekvés áll, a végén valóban változik a francia szöveg. Lássuk csak!
A Miatyánk az egyetlen olyan imádság, amelyet Jézus saját szavaival hagyott tanítványaira, a szavak pedig a Biblia két helyén is szerepelnek, Lukács és Máté evangéliumában is – tisztázta Bernard Podvin francia püspökkari szóvivő a La Croix című lapban. Innen érthető tehát az a rész, miért kapja fel az ember a fejét a világ minden táján, ha a Miatyánk szövegéről van szó.
Nos: a kilencvenes évek közepén egy igen nagy létszámú francia bibliatudós és írócsapat nekilátott a szöveg új liturgikus fordításának, részeként az új gyalulatú Bibliának. A Miatyánk szövegével kapcsolatban mindössze egyetlenegy probléma merült fel: az ima hatodik kérése, vagyis a „ne vígy minket kísértésbe” (Ne nous soumets pas a la tentation). Az új változat így szólna: „ne engedd, hogy kísértésbe essünk” (ne nous laisse pas entrer en tentation).
A La Croix-nak nyilatkozó szóvivő szerint az új fordítás nagyobb hangsúlyt fektet a Krisztussal való közösségre, aki maga is megismerte a kísértést, ez több szentírási helyen szerepel, például a pusztában böjtölő és a Getszemáni kertben virrasztó Krisztusnál is.
Történelmi okai is vannak, hogy miért van szükség a módosításra. A „ne vígy...” 1966-os formulával egy, mint Podvin mondja, teológiai jellegű probléma merült föl; a „ne hagyd, hogy engedjünk a kísértésnek” sorból „ne vígy minket kísértésbe” lett. Az eiszfero görög ige – folytatja Podvin – szó szerint bevisz, bevezet jelentéstartalommal bír, egy valamiféle befelé irányuló mozgást fejez ki. A ’66-os fordítás „vígy” igéje viszont már arra utal, hogy a kísértésbe Isten visz minket, miatta esünk bűnbe. Amikor a végleges változatot elkészítették, számos fordításváltozatot áttekintettek teológiai és nyelvi szűrőn keresztül.
Hogy mikor lesz ebből „új Miatyánk”? A Biblia részeként megjelenő szöveget 2014-ben fogja jóváhagyni Róma, az olvasmányos és misekönyvekbe 2015-ben kerülhet be, mivel majd akkor nyomtatnak új misekönyveket.
A fejlemények visszhangjával kapcsolatban két dologról kell még említést tennünk: egyrészt a protestáns felekezetek és az ortodoxia (keleti kereszténység) oldaláról is jelentős pozitív érdeklődés mutatkozik a javítás iránt, a párbeszéd pedig folyamatos a kezdeményező francia katolikusokkal. A „kemény dió” igazából a francia hívek közössége volt, ugyanis sokan ragaszkodtak megszokott szövegükhöz. Őket az egyházi elöljárók azzal igyekeznek most nyugtatni, hogy a hívek által mondott „ne vígy...” formula nem azonos a Krisztus által ránk hagyott szövegváltozattal, ahhoz éppen ezzel a javítással fogunk közelebb jutni.
