A mai Mao már nem az a Mao

Gondosan megtervezett, visszafogott eseményeken emlékeztek meg Mao Ce-tung születésének 120. évfordulójáról.

A kínai pártvezetés három főhajtással rótta le tiszteletét a néhai vezető bebalzsamozott teste előtt Mao mauzóleumában a pekingi Tienanmen téren, ahol a Hszinhua hírügynökség beszámolója szerint „közösen emlékeztek Mao Ce-tung elvtárs dicső tetteire”.

Hszi Csin-ping államfő beszédében azonban ha homályosan is, de utalt arra, hogy Mao hibákat is követett el, és azt mondta, hogy nem szabad a jelenkor viszonyai alapján megítélni a Kínai Kommunista Pártot 1949 és 1976 között vezető politikus eredményeit.

Az állampárt szócsövének tartott Zsenmin Zsipao napilap csak hetedik oldalán foglalkozott a „briliáns proletár forradalmár, stratéga és teoretikus” születésének évfordulójával, és szerkesztőségi cikkében ezt írta: a Maóról való megemlékezés legjobb módja az (utódjai által indított) gazdasági reformok folytatása.

Mao óvatos méltatása megfigyelők szerint azt jelzi, hogy a párt számára egyfelől a mai napig a legitimáció fontos forrása a néhai vezető hagyatéka, másfelől azonban kényes egyensúlyozást kíván ezen hagyaték párhuzamba állítása az 1976 után Mao elképzeléseitől igen eltérő fejlődési utat bejárt Kína jelenlegi viszonyaival. Emellett Mao uralmának több tízmillió halálos áldozatot követelő baklövései is sajátos önreflexiót követelnek meg a párttól.

Az évfordulónak külön pikantériát kölcsönöz, hogy a kommunista párt az ősszel bejelentett újabb gazdasági reformokkal az állami szerepvállalás további csökkentésére készül, és nagyobb teret kíván adni a piaci erőknek, ami élesen ellentétes az államosításban hívő Mao nézeteivel.

Egy amerikai humorista ezt így fogalmazta meg: míg kínaiak százmilliói esznek naponta a KFC-ben és más amerikai gyorsétteremláncokban, addig a kínai fizetőeszközről a mai napig a proletárforradalmat hirdető Mao képe köszön vissza rájuk.

Mao hagyatéka mind a liberálisok, mind az ortodox kommunisták részéről bírálatokat szül a vezetéssel szemben. Az előbbiek az évforduló kapcsán arra emlékeztettek, hogy Mao „nagy ugrásnak” elnevezett gazdasági reformtervei hatalmas éhezéshez és – nyugati történészek szerint – 45 millió ember halálához vezettek, míg a hatalma megerősítésére irányuló kulturális forradalma évtizedes káoszba taszította az országot.

Habár a kínai cenzorok csütörtökön lázasan törölték az internetről a Maót becsmérlő írásokat, a néhai vezető történelmi melléfogásait részben a párt is elismeri: hivatalos álláspontja szerint Maónak „70 százalékban igaza volt, 30 százalékban pedig tévedett”. Egy szerdán közzétett felmérés szerint a kínaiak 78,3 százaléka egyetért azzal, hogy Mao érdemei felülmúlják hibáit.

Mao nézeteinek elkötelezett hívei ezzel szemben pont azért bírálják a jelenlegi vezetést, mert az eltávolodott a kommunista hagyatéktól. Ezen csoport tagjai a visszafogott pekingi megemlékezéssel szemben valóságos örömünnepet rendeztek Mao tiszteletére a néhai vezető szülőfalujában, Saosanban. A településen négyórás tűzijátékkal, mozgalmi dalokkal, valamint az amerikai és japán „imperializmus” bukását hirdető jelszavakkal emlékeztek meg róla. Sőt, egyúttal a nemrég korrupciós vádakkal a hatalomból eltávolított és életfogytiglani börtönre ítélt Po Hszi-laj volt csungkingi párttitkárt is éltették, aki a kínai „új baloldal” vezéralakja volt és egyebek mellett a „vörös kultúra” feltámasztásáért kampányolt.

Ugyanakkor beszámolók szerint a kapitalizmus Saosanba is betette a lábát, erre utal legalábbis, hogy a településen külön iparág épült a néhai vezető kultuszára, és a Maóval kapcsolatos emléktárgyak az évforduló napján is szépen fogytak.