Ezekről egyeztetnek az idei utolsó uniós csúcson

Elkezdődött csütörtök délután Brüsszelben az Európai Tanács idei utolsó ülése.

A védelempolitikáról folyó egyeztetésre a NATO főtitkárát, Anders Fogh Rasmussent is meghívták. A dán politikus a csúcs helyszínére érkezve abbéli meggyőződését hangoztatta, hogy ha Európa országai erősebbek, az a NATO-t is erősebbé teszi, az észak-atlanti szövetség feladataihoz jobban hozzá tudnak járulni, de el kell kerülni az EU és a NATO feladatai, képességei közötti átfedést és az erőforrások elfecsérlését.

„Nincs olyan, hogy európai hadsereg, csak tagállami képességek léteznek, és annak érdekében, hogy javíthassuk védelmünket és többet kaphassunk a pénzünkért, a tagállamoknak szorosabban együtt kell működniük. Ez az okos védelem” – húzta alá Rasmussen.

Diplomaták szerint a Közös biztonság- és védelempolitikáról folytatott megbeszélés célja az, hogy az unió együttes fellépése hatékonyabb és láthatóbb, látványosabb legyen, valamint hogy a tagállamok hogyan bővíthetnék, illetve fejleszthetnék közös védelmi és biztonságpolitikai képességeiket. Emellett pedig az európai védelmi ipar erősítése is szóba kerül majd, amely egyrészt szolgálná a kapacitásfejlesztést, másrészt a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedés beindításához is hozzájárulna. Egy név nélkül nyilatkozó tagállami diplomata arra is rámutatott, hogy ezen a területen egyértelmű a brit és a francia dominancia, a törekvés pedig az egységes védelmi piac megteremtése. A tisztviselő arra is rámutatott, hogy a honvédelem és a hírszerzés a legérzékenyebb tagállami terület, továbbá hogy a kisebb tagállamok hadiipara aligha lenne versenyképes a nagyobb országokéval.

Az uniós diplomáciát ismerő forrás az állam- és kormányfők döntéseinek globális kontextusára is rámutatott, mondván: a geopolitikai és geostratégiai hangsúlyok Európából egyre inkább Ázsia felé helyeződnek át, így a NATO-t hagyományosan vezető Egyesült Államok figyelme is egyre inkább arra irányul, ezért Európának alapvető érdeke, hogy ezen a téren fejlessze képességeit.

A csúcstalálkozóra érkezve Angela Merkel német kancellár annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az EU-országoknak globálisan össze kellene hangolniuk politikájukat, és Európának szorosabban együtt kell működnie a védelem- és biztonságpolitika terén. Hasonlóan nyilatkozott Francois Hollande francia elnök, aki anyagi hozzájárulást is vár uniós partnereitől afrikai műveleteihez. David Cameron brit kormányfő viszont élesen eltérő hangot ütött meg. Annak szerinte is van értelme, hogy az uniós országok együttműködjenek, de arról hallani sem akar, hogy az EU-nak saját védelmi képességei, hadserege, légiereje legyen.

A védelmi politika megvitatása után vacsora következik, melynek során az állam- és kormányfők a gazdasági és monetáris unió továbbfejlesztésének lehetőségeiről egyeztetnek majd. A csúcs légkörét alapvetően pozitívan befolyásolja majd diplomaták szerint, hogy szerdán a pénzügyminiszterek a bankunió utolsó pilléréről, a bankszanálási mechanizmusról is egyetértésre jutottak. Az állam- és kormányfők így főleg arra a lehetőségre összpontosíthatnak, amelynek az volna a lényege, hogy a tagállamok szerződésben vállalnának bizonyos strukturális reformokat, amiért cserébe egy úgynevezett szolidaritási mechanizmus révén akár pénzt, anyagi támogatást is kaphatnának. Itt viszont több tagállam is felvetette, hogy a dolog egyik oldala, a szerződésben vállalt reformokra vonatkozó rész jóval kidolgozottabb, mint az, hogy milyen forrásokból táplálkozna a szolidaritási mechanizmus. Az elképzelés onnan ered, hogy egyes tagállamok szerint az elmúlt években kidolgozott, többszörösen összetett uniós gazdasági kormányzási rendszer sem képes arra, hogy rábírjon egyes tagállamokat fontos reformintézkedések megtételére.

Ezt volna hivatott amolyan mézesmadzagként elősegíteni a szolidaritási mechanizmus. Más tagállamok viszont azt vetették fel, hogy a strukturális reform egyrészt az adott ország elemi érdeke, így nem volna indokolt ezért még fizetni is, más eurózóna-tagországok szerint pedig nem teljesen világos, hogy miért kellene egy relatíve szegényebb országnak pénzt adnia azért, hogy egy náluk nagyobb és gazdagabb állam strukturális reformokat hajtson végre.