A szakértő emlékeztetett: a szíriai polgárháború az elmúlt évek egyik legsúlyosabb biztonságpolitikai és humanitárius válságává vált, amelyben egyelőre az enyhülésnek vagy a megegyezésnek nincs jele. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 2013. decemberi adatai szerint az ország csaknem 22 milliónyi lakosából 2,3 millióan menekültek külföldre, és további 3,5 millióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat a harcok miatt. A polgárháborúnak már több mint 126 ezer áldozata van.
„Semmit ne várjanak a Genf-2 konferenciától. Sem a Genf-2, sem a Genf-3, sem a Genf-akárhány nem fogja megoldani a szíriai válságot” – mondta a tárca vezetője egy csütörtöki, damaszkuszi tanácskozáson. „A helyzet megoldása már elkezdődött, és folytatódni is fog a kormányerők győzelmével” – hangsúlyozta Hajdar, aki a nemzetközi közösséget tartja felelősnek a vérontásért. „A külföldi hatalmak meg akarják fosztani a szíriai népet attól a jogától, hogy saját sorsáról döntsön. Ne nyúljanak Szíriához, Szíria rendben lesz!” – mondta.
Január 22-én, Genf-2 elnevezéssel azért rendeznek ismét csúcstalálkozót, hogy a polgárháborúnak diplomáciai úton vessenek véget – közölte. A kialakult helyzetnek a nemzetközi közösség szerint nincs katonai megoldása, de ezt a nézetet a szíriai felek nem fogadják el. Ezért a januári tárgyaláson a szíriai ellenzék csak a nagyhatalmak nyomására hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni.
Wagner Péter szerint a tárgyalások sikerességét több tényező is kétségessé teszi, egyebek mellett Irán távolmaradása, és a tárgyalópartnerek sem érdekeltek abban, hogy a találkozó eredményes legyen. Jelenleg az Aszad-rezsim van könnyebb helyzetben, hiszen a vele szemben álló erők annyira szétforgácsolódtak és belső konfliktusoktól terheltek, hogy még egységes álláspontra sem tudnak jutni. A fő ellenzéki erőnek tekintett Szíriai Nemzeti Koalíción belül állítólag arról is vita folyik, hogy részt vegyenek-e a tárgyalásokon.
Az elemző úgy látja, a legerősebb fegyveres ellenzéki csoportok jelenleg a radikális iszlamista irányzatokhoz vagy az al-Kaidához tartoznak. Bár egyes politikai kérdésekben fontos különbségek vannak köztük, abban megegyeznek, hogy élesen ellenzik a nyugati országok beavatkozását, és elutasítanak mindenfajta demokratikus jellegű politikai berendezkedést.
