Nagyon sokan utálják Hollande-ot

Minden idők legnépszerűtlenebb francia elnöke Francois Hollande.

Franciaország számára az év úgy végződött, ahogyan kezdődött: afrikai katonai beavatkozással. Január elején a mali vezetés sürgős kérésére – az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásával – a francia hadsereg bevonult a nyugat-afrikai országba, hogy a kormányerők oldalán megállítsa az iszlamista fegyveresek előrenyomulását a déli országrész felé.

A négyezer katonát mozgósító műveletet a teljes francia politikai elit üdvözölte, és a társadalom 63 százaléka támogatta. December elején szintén egy volt afrikai gyarmatára, a vallási erőszak sújtotta Közép-afrikai Köztársaságba küldött Franciaország 1600 katonát a rend helyreállítása és a civil lakosság védelme érdekében. Jóllehet a mali beavatkozás sikeresnek tekinthető, az egyelőre bizonytalan idejű és kimenetelű újabb afrikai fellépést a franciáknak már csak alig 44 százaléka támogatja.

A társadalom egy év alatt belefáradt abba, hogy hadseregük olyan övezetekben avatkozik be, ahol a folyamatos nyugati segítségnyújtás ellenére alig észrevehetően javul a helyzet. Franciaország az egyetlen uniós állam, amely Afrikában azonnal mozgósítható, ütőképes önálló kontingenssel rendelkezik, ám ehhez az Európai Unió elvi támogatáson kívül semmilyen segítséget nem nyújt. A franciák többsége úgy véli, hogy gazdasági válságban a közpénzeket más fontos dolgokra is fel lehetne használni, ráadásul Brüsszel a 100 százalékoshoz közelítő államadósság és a deficit csökkentését várja Párizstól.

Furcsa ellentmondás, hogy mialatt a francia vezetés a sürgős helyzetre és a demokratikus elvekre hivatkozva Afrikában határozottan és eltökélten lép fel, hazájában képtelen igazán érvényt szerezni akaratának. Egy decemberi felmérés szerint Francois Hollande elnököt a franciák 53 százaléka igazságtalan, 76 százaléka gyenge, 54 százaléka részrehajló elnöknek tartja. A kormány elmúlt évi tevékenységéből a megkérdezettek 47 százaléka semmit nem tud kiemelni. Arra a kérdésre, hogy milyen pozitív dolgot tett idén az államfő, a legtöbben a külpolitikát (alig 13 százalék) jelölték meg, valamint a homoszexuális párok házasságának engedélyezését (9 százalék). A negatívumok közül a megkérdezettek 30 százaléka az adóemeléseket tette első helyre.

A válsággal szemben eredménytelen gazdaságpolitika, az adóemelések és a karizmatikusság hiánya minden idők legnépszerűtlenebb francia elnökévé tette Hollande-ot, az államfő tetszési mutatója nyár óta 23 százalékon stagnál. A munkanélküliek száma 1997 óta idén először átlépte a hárommilliós küszöböt, arányuk márciusban elérte a 11 százalékot, és azóta sem csökkent. A stagnálás miatt az államháztartási hiánynak a GDP-arányos 3 százalék alá szorítását a kormány 2013-ról 2015-re halasztotta, közben szigorú költségvetési politikát folytat.

Külföldön az évi egymillió euró feletti keresetekre vonatkozó 75 százalékos adót előíró törvény miatt a gazdagokat megadóztató és adóemigrációba kényszerítő retrográd szocialista elnök képe alakult ki Hollande-ról. Közben a baloldali tábor azért bírálja az államfőt, mert 2012. májusi megválasztásakor ugyan a pénzügyi világot jelölte meg fő ellenfeleként, a versenyképesség javítása érdekében a szakszervezetek egy részével az év elején megállapodott a munkaerőpiac rugalmasabbá tételéről, s ezzel megkönnyítette az elbocsátások feltételeit, valamint újabb nyugdíjreformot kezdeményezett.

Tiltakozásul a radikális baloldal májusban és decemberben is tízezreket vitt az utcára, és a hagyományosan balra szavazó Bretagne-ban is – ahol sorra zárnak be az üzemek – az ősz folyamán heteken át folyamatosak voltak a középosztályt sújtó adópolitika elleni tüntetések. A kormányzat végül decemberben közel 2 milliárd eurós (604 milliárd forint) támogatásról döntött a legnyugatibb régió felzárkóztatására.

A legjelentősebb társadalmi reform, a homoszexuálisok házasságának engedélyezését kimondó törvény elfogadása áprilisban is keserű szájízt hagyott maga után, mert a heves parlamenti vitát zavargásokba torkolló, milliós utcai tüntetések kísérték. Ez alkalmat teremtett az előző államfő, Nicolas Sarkozy visszavonulása óta vezető nélkül maradt és szétesett ellenzéki jobboldalnak az összefogásra.

Manuel Valls belügyminiszter szeptemberi kijelentését követően, miszerint a közép- és kelet-európai romák képtelenek a beilleszkedésre, ugyanazok a populizmustól sem mentes viták lobbantak fel a bevándorlásról és a schengeni övezet bővítéséről, amelyek Sarkozy jobboldali kormányzása alatt meghatározták a francia közéletet.

A francia médiában ismét vezető hírré vált az illegális cigánytelepek kérdése. Valójában alig 17 ezer közép- és kelet-európai, elsősorban Romániából és Bulgáriából érkezett roma él az illegálisan kialakított, mintegy 400 bádogvárosban. Számuk évek óta nem változik, a kiutasítások után általában ugyanazok az emberek jönnek vissza. A jövő tavaszi önkormányzati választások közeledtével azonban országszerte felgyorsult a cigánytelepek felszámolása.

A romák egyre kisebb csoportokra oszlanak, és a megjelenésük egyre több települést érint. A rendőrség viszont nem hagyja, hogy egy-egy táborhelyen hosszabb ideig maradjanak. A tarthatatlan helyzet végleges és hatékony felszámolásához azonban – néhány sikeres helyi kísérlet ellenére – hiányzik a beilleszkedési programok, illetve a hazatelepítések országos szintű összehangolása.