A külpolitikai szakértő szerint Oroszország számára Ukrajna fontossága abban ragadható meg a leginkább, hogy a kelet-európai ország jelenleg az öreg kontinens geopolitikai egyensúlyának a lelke. Moisi úgy látja, ellentétben Lengyelországgal, amelyet a 18. században háromszor osztottak föl Kelet és Nyugat között, addig ezt Ukrajnával nem lehet megtenni, az ország civilizációs választásának egész Európára hatása lesz.
Hasonló természetű problémával kénytelen Kína is szembenézni a Dél-kínai-tenger térségében. Az ázsiai nagyhatalom is elveszítette külpolitikájának azt a visszafogottságát, amely a korábbi időszakban jellemezte. A francia külpolitikai elemző szerint Peking térségbeli törekvései olyan egymással szemben álló országokat is közös fellépésre sarkallnak, mint Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek. „Ezek az országok jelenleg az amerikai ázsiai jelenlét fenntartásának a legfőbb képviselői, ráadásul Abe Sinzo japán miniszterelnök Kína-ellenes retorikája iránt is fogékonyak, ami még Japán iránti antipátiájukat is felülírja.”
Bár a technológiai fejlődés a diplomaták munkáját is átalakította, de a nemzetközi kapcsolatok lényege az elmúlt 100 évben nem változott – írta Moisi. Úgy tűnik, Oroszország és Kína híján van az önkorlátozás képességének, amely pedig a sikerhez vezető egyik út lehetne – tette hozzá. A politikai elemző szerint egyébként Barack Obama amerikai elnök sem tanulta meg a hidegvérű reálpolitikát Bismarcktól, ami Irán és Szíria esetében vált nyilvánvalóvá. A legjobb út, hogy megőrizzük a békét, csak a bismarcki úton lehetséges – zárta tanulmányát Moisi.
