A korábbi miniszterelnök, Enrico Letta tíz hónapos hivatali ideje alatt nem volt képes gyökeres változásokat elérni Olaszországban. A tavaly év végi GDP-adatok csökkenést mutattak, és csütörtökön minden idők legrosszabb foglalkoztatási adatai láttak napvilágot. Átfogó reformokra nem került sor, és a részleges változtatások sem hoztak mérhető eredményt. A minimális előremozdulás – az olasz–német spread (a két ország tíz éves államkötvényei közti különbség) javulása, és az ország befektetési kötvényeinek negatívról stabilra sorolása – sem a Letta-kormánynak, hanem Mario Draghi közbejárásának köszönhető.
Nem szabad azonban Letta számlájára írni a jelenlegi olasz helyzetet – hangsúlyozta Mandák. A koalíció (a Demokrata Párt és a Szabadság Népe, valamint az ebből kiváló Forza Italia) szembenállása, és a Demokrata Párton belüli megosztottság is oka volt a sikertelenségnek. Ebben a helyzetben lépett színre az a Matteo Renzi, aki megszavaztatta saját magát párton belül, úgy, hogy korábban kijelentette: csak választások útján kíván az ország első embere lenni.
Az ország legfiatalabb miniszterelnökének – aki 2018-ig kért bizalmat – gyorsítania kell a kormány sebességét. Mandák kiemelte, hogy a politikusnak megosztó személyisége és a komolyabb tapasztalat hiánya miatt nem lesz könnyű dolga. Az eddiginél nagyobb párton belüli ellentétekkel az idős és fiatal generáció közti különbségekkel és a szociáldemokrata és kommunista szárny szembenállásával is meg kell birkóznia.
Minden idők legrózsaszínűbb olasz kormányának (a kabinetet 8 férfi és 8 nő alkotja) sürgető feladata a széles körű reformok és a választójogi törvény megalkotása. Ez utóbbi megelőz minden gazdasági és társadalmi kérdést. A szakértő rámutatott, a furcsa helyzet azért alakulhatott ki, mert 2013 végén az alkotmánybíróság a jelenleg hatályos választási törvény egy részét alkotmányellenesnek minősítette, így új választást az aktuális jogszabállyal nem lehet kiírni. Ám épp ez a rendelet képez ütközőpontot a politikai erők küzdelmében.