A korábbi miniszterelnök, Enrico Letta tíz hónapos hivatali ideje alatt nem volt képes gyökeres változásokat elérni Olaszországban. A tavaly év végi GDP-adatok csökkenést mutattak, és csütörtökön minden idők legrosszabb foglalkoztatási adatai láttak napvilágot. Átfogó reformokra nem került sor, és a részleges változtatások sem hoztak mérhető eredményt. A minimális előremozdulás – az olasz–német spread (a két ország tíz éves államkötvényei közti különbség) javulása, és az ország befektetési kötvényeinek negatívról stabilra sorolása – sem a Letta-kormánynak, hanem Mario Draghi közbejárásának köszönhető.
Nem szabad azonban Letta számlájára írni a jelenlegi olasz helyzetet – hangsúlyozta Mandák. A koalíció (a Demokrata Párt és a Szabadság Népe, valamint az ebből kiváló Forza Italia) szembenállása, és a Demokrata Párton belüli megosztottság is oka volt a sikertelenségnek. Ebben a helyzetben lépett színre az a Matteo Renzi, aki megszavaztatta saját magát párton belül, úgy, hogy korábban kijelentette: csak választások útján kíván az ország első embere lenni.
Az ország legfiatalabb miniszterelnökének – aki 2018-ig kért bizalmat – gyorsítania kell a kormány sebességét. Mandák kiemelte, hogy a politikusnak megosztó személyisége és a komolyabb tapasztalat hiánya miatt nem lesz könnyű dolga. Az eddiginél nagyobb párton belüli ellentétekkel az idős és fiatal generáció közti különbségekkel és a szociáldemokrata és kommunista szárny szembenállásával is meg kell birkóznia.
Minden idők legrózsaszínűbb olasz kormányának (a kabinetet 8 férfi és 8 nő alkotja) sürgető feladata a széles körű reformok és a választójogi törvény megalkotása. Ez utóbbi megelőz minden gazdasági és társadalmi kérdést. A szakértő rámutatott, a furcsa helyzet azért alakulhatott ki, mert 2013 végén az alkotmánybíróság a jelenleg hatályos választási törvény egy részét alkotmányellenesnek minősítette, így új választást az aktuális jogszabállyal nem lehet kiírni. Ám épp ez a rendelet képez ütközőpontot a politikai erők küzdelmében.
Angelino Alfano, az Új Jobbközép (NCD) párt vezetője az új választójogi törvény pártszövetségre vonatkozó 12 százalékos küszöbének csökkentését szeretné elérni. Azonban ez a sarkalatos és meg nem változtatható pontja a januári Renzi–Berlusconi-paktumnak is. Mindkét fél leszögezte, amennyiben nem az ő érdekeik szerint alakulnak az események, nem fogják támogatni a miniszterelnök reformtervezetét. Mandák elmondta, Matteo Renzi az NCD megkerülésével is elfogadtathatja a törvényt, ehhez azonban szüksége van a Forza Italia, a Mario Monti-féle párt és a (megosztott) Demokrata Párt teljes támogatottságára. Ahogy a Mandák fogalmazott, a miniszterelnöknek kompromisszumokat kell kötnie párton belül és kívül is a törvény elfogadásához. Ha ezt problémát sikerül megoldania, akkor lehet jövője a kormánynak.
Renzi a szenátus és a képviselőház választási rendszerének átalakítása mellett gyorsítani kívánja az eddigi, kétkörös törvényhozási folyamatot. A szenátus reformja azonban csak kétharmados alkotmánymódosítással lehetséges, amihez a miniszterelnöknek szüksége van az Új Jobbközép pártra is.
Az Olaszország-szakértő kiemelte, gyors és hatékony változások szükségesek, és a különböző elképzelésekkel rendelkező politikai erőknek meg kell találniuk a középutat és azon el is kell indulniuk. Oli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa és Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke hangsúlyozta, elsősorban olyan reformokat kell végrehajtani, melyek növelik a foglalkoztatottságot.
Renzi eddig napvilágra került gazdasági intézkedései épp erre a problémára koncentrálnak. A kis- és közepes vállalkozásokat megcélozva adókedvezményben részesítené azokat a cégeket, ahol harminc év alatti munkavállalót alkalmaznak. Emellett csökkentené a vállalkozások adóterheit és átláthatóvá tenné a munkaügyi szerződések rendszerét. Megváltoztatná a munkaügyi törvény azon részét, amely kimondja, a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatottakat csak részletes indoklással lehet elbocsátani. A reform értelmében ez a „védelem” csak a foglalkoztatás első három éve után lépne életbe.
Az az ország, amely 2012-ben hazánk ötödik legnagyobb export- és hatodik importpartnere volt, amellett az EU-n belül is fontos stratégiai szövetségesünk, jelenleg rosszabb helyzetben van, mint gondolnánk – emelte ki Mandák. Az olasz gyökerekkel rendelkező Fiat autógyár januárban kivonult az országból. A turizmusból származó bevételek alacsonyabbak, mint a szintén válsággal küzdő Görögországban. Az európai szinten is magas lakossági megtakarítási arány 2009-re az uniós szint alá csökkent.
Jelenleg a családok 42 százaléka nem rendelkezik akkora mértékű megtakarítással, amely a családfenntartó fizetésének kiesése esetén három hónapig fedezné a kiadásokat. Mindez egy olyan országban van, ahol egy átlagos vérvétel költsége 38 euróba kerül és a tankönyvek éves költsége eléri a 350 eurót. Az állampolgárok ugyan egyelőre bizakodóak, de ha a kormány nem cselekszik sürgősen, a válságot leginkább megérző (középosztály, fiatal egyetemisták) réteg az utcán fogja demonstrálni nemtetszését.
