Hogy mi zajlott és zajlik pontosan ezekben a napokban is Ukrajnában? Nagyképűség lenne úgy tenni, mintha tudnánk, kívülről azonban leginkább egy elitellenes, a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembeni lázadás képe mutatkozik, mellyel egyidejűleg a tüntetők a szovjet múlttal való szakítást is végképp le kívánják zárni. Póti szerint úgy tűnik, Oroszország gazdasági és politikai szempontból elbukta Ukrajnát, Kijev Moszkva helyett az EU perifériájára helyezte magát.
Kijevben a korábbi parlamenti ellenzék által felállított kormány részlegesen civil kontroll alá került, a majdaniak ugyanis az antikorrupciós valamint az ifjúsági és sporttárcát is megkapták. Viktor Janukovics nem ismeri el bukását, ezt két televíziós beszédben is jelezte. Eltávolítása a hatályos ukrán alkotmány szerint nem volt jogszerű. Habár Janukovics a helyzet eldurvulását követően Oroszországba menekült, Póti László úgy véli, nem lehet oroszbarátnak vagy orosz bábnak bélyegezni a politikust. Moszkva régóta be akarta vinni Ukrajnát az Eurázsiai Gazdasági Unióba, a gazdasági becsatornázást pedig követte volna a politikai is, vagyis az oroszországi föderációhoz csatlakozás. Erre Janukovicsnak bőven lett volna módja az elmúlt néhány évben, de nem voltak ilyen tervei. Az ország így megmaradt valahol félúton Oroszország és az EU között, Moszkva értelmezésében mindenképp a keleti befolyási övezet szoros részeként.
Az ukrán elitnek – vélik az MKI kutatói – egyértelműen az egységes Ukrajna a célja, erre utal például Rinat Ahmetov, az egyik legbefolyásosabbnak tartott ukrán oligarcha két nyilvános megszólalása is. Számottevő orosz elit nincs Ukrajnában, olyan legalábbis biztosan nem akad, aki most védőhálót tudna tartani Janukovics fölé. Az ukrán fegyveres erők egységesek és várják az ideiglenesen kinevezett Turcsinov parancsát.
Egy nemrég elkészült ukrán felmérés szerint a kijevi Majdanon (Függetlenség tér) alkalmanként megjelenő (100 ezer–1 millió fő) és állandó tábort verő (több tízezer fő) tüntetők közel 90 százaléka vidéki ukránokból állt. Átlagéletkoruk 37 év volt, a tiltakozók több mint fele a 30–54 éves korosztályból került ki. 55 százalékuk Nyugat-, negyedük Kelet-Ukrajnából érkezett a fővárosba. A tüntetők 59 százaléka az ukránt vallotta anyanyelvének, 16 százalékuk az oroszt, 24 százalék pedig kétnyelvűnek mondta magát. A majdanosok többségét a hatalom erőszakos fellépése mozgósította. A pártpolitikai motiváció alig volt jelen a Függetlenség téren: a tiltakozók 92 százalékát nem politikai formációk csábították az utcára. Az erőszakos összecsapások eredményeképpen közel százan vesztették életüket, az áldozatok tizede volt rendőr. Nagyjából ötvenen tűntek el, és ezerre tehető a sérültek száma.