XXIII. János – Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én született egy Bergamóhoz közeli faluban, sokgyermekes parasztcsaládban. 1904-ben szentelték pappá, ezután a bergamói püspök titkára lett, e minőségében járt 1912-ben Magyarországon, a látogatás emlékét őrzi a pesti ferences templom. Az első világháborúban tábori pap volt, 1925-ben bulgáriai, majd 1935-től törökországi és görögországi apostoli delegátus lett.
A második világháború kitörése Isztambulban érte, a világégés alatt mintegy 25 ezer európai zsidó köszönhette neki életét, mert vízumot állított ki nekik Palesztinába, vagy keresztlevelet adott nekik, eltekintve attól, hogy ténylegesen megkeresztelkedjenek.
1944-ben párizsi nunciusnak nevezte ki XII. Pius, s ő elérte, hogy a nácikkal kollaboráló francia főpapok visszavonuljanak. 1953-tól velencei pátriárka és bíboros volt. Franciaországi tevékenységének elismeréseként a bíborosi kalapot a francia elnöktől az Élysée-palotában vehette át.
XII. Pius pápa halála után, 1958. október 28-án négynapos konklávén választották meg a hetvenhét éves Roncalli bíborost a katolikus egyház fejének. Sokan „átmeneti pápát” láttak benne, ő azonban az „átmenettel” új korszakba segítette egyházát. A „jó pápa” működésének legjelentősebb eseménye a II. vatikáni zsinat (1962–1965) összehívása volt 1959-ben, a zsinatot VI. Pál pápa fejezte be. Ő töröltette a nagypénteki szertartásból a zsidókat vádló szavakat. Kijelentette, hogy az egyháznak meg kell értenie a világ fejlődését és csatlakoznia kell ahhoz. Határozottan kiállt új dogmák elfogadása ellen, s a zsinat valóban úgy lett korszakalkotó jelentőségű, hogy egyetlen dogmát sem hozott.
Három évvel pápává választása után, 1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, ezzel vette kezdetét az enyhülés korszaka az egyházpolitikában. 1963. március 7-én kihallgatáson fogadta Nyikita Hruscsov akkori szovjet pártfőtitkár lányát és vejét, aki akkor az Izvesztyija főszerkesztője volt. Öt héttel e találkozás után pedig közzétette Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, amelyben az enyhülés és a békés egymás mellett élés jegyében meghirdette az egyház együttműködését a világgal, beleértve a szocialista országokat is. Ő kezdeményezte a Szentszék „keleti politikáját”, a párbeszédet a kommunista országokkal, innen datálható a Magyarországgal való vatikáni kapcsolatfelvétel.