A korábban jelzettnél gyorsabban lábal ki a hosszú idő óta tartó mély pénzügyi-gazdasági válságából a spanyol gazdaság az ország jegybankjának korábban közzétett prognózisa szerint. Az előrejelzés szerint idén a bruttó hazai termék (GDP) 1,2 százalékkal, 2015-ben pedig 1,7 százalékkal nő. A kormány idénre 0,7 százalékos, jövőre pedig 1,2 százalékos GDP-növekedéssel számolt.
A spanyol jegybank azzal indokolta feljavított növekedési prognózisát, hogy a válság óta első alkalommal emelkedett a belső kereslet, így a gazdasági növekedés már nem csak az exportra támaszkodva nőhet tovább. A folyamat a jegybank várakozásai szerint 2015 végéig egyre erősödő tendenciát mutat majd. A munkanélküliségi ráta a jelenlegi 26 százalékról 2015 végéig 23,8 százalékra csökken a jegybank számításai szerint.
Szintén kedvező jel, hogy a spanyol gazdaság az utóbbi időben újra elkezdte vonzani a befektetők figyelmét, ami persze nemcsak annak köszönhető, hogy a különféle pénzügyi eszközök árai a mélyponton vannak, hanem annak is, hogy 2014 elején túljutott a mélyponton a mediterrán ország – állapította meg Michael Spence Nobel-díjas közgazdász, a közgazdaságtan professzora, több amerikai egyetem oktatója a Project Syndicate oldalán olvasható elemzésében.
A szakember írásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a válság előtt a spanyol gazdaság nagyrészt az amerikaira hasonlított, amelyben egy hatalmas ingatlanbuborék alakult ki, így a növekedés és a foglalkoztatottság bővülése a versenyszektor kárára történt. Ráadásul a fajlagos munkaerőköltség is folyamatosan nőtt Németországhoz képest az euró bevezetését követő években, miközben a német termelékenység és versenyképesség ezzel egy időben nem zuhant – tette hozzá.
A válság kitörését követően elsőként a kereslet zuhant vissza, ami magával rántotta a versenyszektor egy jelentős részét, így a bérköltségek korábbi növekedése, valamint az erős euró teljes mértékben aláásta az ország versenyképességét. Ráadásul a helyzetet tovább súlyosbította a spanyol banki mérlegek megroggyanása, ami jelentősen leszűkítette a hitellehetőségeket a kis- és középvállalkozók számára, ami még mélyebbre taszította a gazdaságot – vélekedett írásában a közgazdász.
Spence úgy látja, bár a fellendülés útja nehéz és hosszadalmas, de viszonylag világos és konkrét lépéseket igényelt. Elsőként a munkaerőköltségeket a termelékenység szintjéhez kellett igazítani, hogy a versenyképesség ismét javuljon. Ez természetesen eléggé fájdalmas folyamat volt egy közös valutaövezetben, ahol többek között nem lehetett élni az árfolyampolitika eszközével. A szakember szerint másodszor rugalmasabbá kellett tenni a munkaerőpiacot, ezzel is elősegítve, hogy a dolgozók a versenyszektorban keressenek maguknak új állást.
Az elemzésből az is kiderült, Spanyolországban 2013 tavaszán fogadták el a munkaerőpiac átfogó átalakítását, amelynek már kezdenek beérni a gyümölcsei. Ennek egyik jele, hogy egyre több európai és latin-amerikai multinacionális cég veti meg a lábát Spanyolországban, amely a rugalmasabb munkaerőpiacnak, valamint a belső kereslet erősödésének köszönhető. A szakember szerint a spanyol példa egyértelműen azt mutatja, hogy a strukturális rugalmasságot politikailag nehéz elérni, de ez szükséges az erős gazdasági teljesítményhez.
Spence szerint általánosságban azok a gazdaságok voltak sikeresek az elmúlt három évtizedben, amelyek folyamatosan növelték a strukturális alkalmazkodóképességüket. Ilyen volt a Ronald Reagan hatalomra kerülését követő Egyesült Államok, a Margaret Thatcher vezette Nagy-Britannia, Németország Gerhard Schröder és Kína Teng-Hsziao-ping uralomra kerülése után. „Spanyolország egyelőre, úgy tűnik, rálépett a kiegyensúlyozott és fenntartható növekedés kiépítésének a pályájára” – zárult az elemzés.
