A kínai külügyi szóvivő ezért arra sürgette az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a tényeket, felelősséggel közelítse meg a kérdést és állja a szavát, vagyis ne álljon egyik oldalra sem a területi szuverenitást érintő vitákban.
A kínai média felidézi, hogy Japán az első kínai–japán háború során foglalta el a szóban forgó szigetcsoportot, de a kairói nyilatkozat (1943) és a potsdami egyezmény (1945) értelmében Kínának vissza kellett volna kapnia azt. 1951-ben Japán, az Egyesült Államok és számos más ország aláírta a San Franciscó-i szerződést, amelynek folyományaként – Kína tiltakozása ellenére – az Egyesült Államok önkényesen kiterjesztette gyámságát a Tiaojü- (Szenkaku-) szigetekre – állítja Peking.
Az 1971-es japán–amerikai szerződés értelmében Washington „visszaadta” a Rjúkjú-szigeteket és a Tiaojü-szigeteket Japánnak. Peking ez ellen is tiltakozott. Amikor Kína és Japán normalizálta kapcsolatait, köztük olyan megállapodás született, hogy a kérdés rendezését „későbbi időpontra” halasztják. 2012-ben Tokió egyoldalúan „megvásárolta”, illetve „államosította” a szigeteket. A konfliktus azóta súlyosan megterhelte a két ország viszonyát.
A szigetvitát most az hozta ismét felszínre, hogy a Tokióba látogató Barack Obama amerikai elnök, útban Japánba azt mondta, hogy a Kína és Japán közötti területi vita középpontjában lévő lakatlan kelet-kínai-tengeri szigetcsoportra kiterjed az 1960-ban kötött amerikai–japán biztonsági szerződés hatálya.
Csin Kang óvatosságra intette az Egyesült Államokat, s megerősítette, hogy Kína álláspontja a Tiaojü (japánul Szenkaku) szigetekkel kapcsolatban következetes és világos, azokat a területeket elválaszthatatlan részének tekinti, s felettük vitathatatlan szuverenitással rendelkezik.
„Senki sem ingathatja meg az iránti eltökéltségünket, hogy megvédjük nemzetünk területi szuverenitását és tengeri érdekeinket” – fogalmazott Csin, aki szerint a hidegháború idején született amerikai–japán szövetség nem áshatja alá Kína törvényes jogait.
A szigetek Japán által történt elfoglalása „törvénytelen és érvénytelen” – jegyezte meg a szóvivő. Hozzátette: Tokió ezzel kapcsolatos provokációi minden alapot nélkülöznek.
Barack Obama amerikai elnök megerősítette csütörtökön Tokióban, hogy az amerikai–japán biztonsági szerződés hatálya kiterjed a Kelet-kínai-tenger vitatott hovatartozású szigeteire, amelyeket Kína is erőteljesen magának követel. A japán–kínai vitát illetően Obama azt hangsúlyozta, hogy a nézeteltérést tárgyalásos úton kell megoldani, és mindkét felet arra szólította fel, hogy ne feszítse tovább a húrt. Egyúttal azonban leszögezte, hogy a vitatott szigetek „történelmileg Japán irányítása alatt álltak, és nem gondoljuk, hogy ezt egyoldalúan meg lehet változtatni”.
Elemzők szerint látogatásával Obama arról szándékozik biztosítani az Egyesült Államok térségbeli partnereit – akik tartanak az egyre erősebb és erélyesebb Kínától –, hogy cseppet sem csökkent országa védelmi elkötelezettsége a régióban; ezzel kapcsolatban Abe Sindzó japán kormányfővel arról állapodtak meg, hogy tovább mélyítik a védelmi együttműködésüket, az amerikai elnök pedig üdvözölte Abe azon, Kína által sokat bírált tervét, hogy Tokió nagyobb szerepet vállaljon nemzetközi biztonságpolitikai kérdésekben.
A Csendes-óceáni Partnerség (TPP) elnevezésű szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban azonban a japán fél szerint nem látszik a tárgyalások vége, és „nehéz helyzet” alakult ki – ezzel rácáfolva azokra az elemzői reményekre, hogy Obama látogatása során sor kerülhet legalább egy előzetes megegyezés aláírására. Szerintük az amerikai-japán megegyezés a legfontosabb eleme a 12 kelet-ázsiai, illetve észak- és dél-amerikai országot felölelő TPP sikerének, amely a világ egyik legjelentősebb szabadkereskedelmi megállapodása lehetne, ráadásul egy olyan gazdasági blokkot hozna létre a Csendes-óceán két partja között, amelynek Kína nem tagja.
A japán fővárosban tartott sajtóértekezletén Obama ugyanakkor hangsúlyozta, Kínára „főszerep” hárul abban, hogy Észak-Koreát sikerüljön elrettenteni nukleáris programjának folytatásától.
Hozzátette: nem számít arra, hogy Phenjan a közeljövőben változtat magatartásán. Hangot adott ugyanakkor abbéli reményének, hogy az Egyesült Államok Japánnal, Dél-Koreával és más országokkal együttműködve képes lesz elég nyomást gyakorolni Észak-Koreára és olyan helyzetet teremteni, hogy Phenjan kénytelen legyen „más útra térni”.
Az amerikai elnök beszélt az ukrán válságról is, azzal vádolva Oroszországot, hogy a múlt heti „genfi egyezségeknek sem a szellemét, sem a betűjét” nem látszik betartani. Obama hozzátette, hogy ha Oroszország továbbra is így folytatja, annak „újabb szankciók lesznek a következményei”, és megjegyezte, hogy ezeket a szankciókat már előkészítették.
