Április 9-én körülbelül 190 millió indonéziai szavazó dönt majd az új parlamentről, a választási bizottság eddig 775 millió szavazólapot nyomtatott ki, amelyet több mint 550 ezer szavazókörbe kellett eljuttatnia. A választás lebonyolítását többek között az is nehezíti, hogy a délkelet-ázsiai országban több mint 900 szigeten kell egyidejűleg voksolni. Indonézia történetében egyébként a mostani lesz a negyedik szabad voksolás Szuharto diktatúrájának 1998-as bukása óta.
A szavazók szerdán 560 alsóházi, valamint 132 felsőházi helyről dönthetnek, de mindehhez hozzá kell tenni, hogy az ázsiai ország politikai rendszere roppant decentralizált, így a döntések jelentős részét a 33 tartományban megválasztott 2112 képviselő hozza. Mindezek ellenére az összes politikai elemező arra kíváncsi, hogyan szerepel majd az eddigi legnagyobb ellenzéki erő, az Indonéz Demokrata Harcpárt (PDI-P).
Egyébként a parlamenti voksolás eredménye fogja meghatározni, hogy ki lehet majd elnökjelölt a július 9-én kezdődő megméretésen. A múlt hónapban Megawati Szukarnoputri, a PDI-P elnöknője annak a véleményének adott hangot, hogy Dzsakarta népszerű kormányzójának, Joko Widodónak (az emberek Jokowinak becézik) kellene indulnia. A felmérések szerint Jokowinak meglehetősen magas az ismertsége, és minden esélye megvan arra, hogy a második elnöki ciklusát befejező Susilo Bambang Yodhoyonót kövesse a posztján.
Indonéziában ahhoz, hogy valamelyik politikai erő elnökjelöltet állítson, a parlamenti választásokon legalább a szavazatok 25 százalékát meg kell szereznie vagy pedig az alsóházi helyek 20 százalékát kell birtokolnia. Egyelőre úgy tűnik, hogy PDI-P önmagában képes lesz ezt teljesíteni, mivel a legutolsó felmérések szerint a szavazatok több mint 30 százalékára számíthat, így Jokowi minden bizonnyal ringbe szállhat. A válaszadók 17-22 százaléka a 2009-ben második helyen végzett Golkarra kíván voksolni, míg a harmadik helyen az emberi jogok megsértésével vádolt Gerindra végezhet körülbelül 14 százalékkal.
A választások legnagyobb vesztese a Yodhoyono vezette Demokrata Párt (PD) lehet, amely 2009-ben még a szavazatok 21 százalékát szerezte meg, míg most 10 százalék körüli eredményre számíthat. Ez annak fényében különös, hogy az indonéz gazdaság az elmúlt években meglehetősen jól teljesített, többször is hat százalék fölött volt a bővülés, és a munkanélküliségi ráta is hét százalék alá csökkent. A várható kudarc okait az elmúlt évek korrupciós ügyeiben kell keresni.
Bármi is legyen az április 9-i voksolás eredménye, de a pártok között nagy vita nem lesz az adópolitikáról, a szociális kérdésekről vagy olyan ügyekről, amelyek a nyugat-európai demokráciák napirendjén folyamatosan jelen vannak. A legnagyobb vita annak kapcsán várható, hogy az indonéz alkotmánybíróság korábban úgy határozott, hogy nem lehet külön napon tartani a parlamenti és az elnökválasztást. Idén így utoljára lesz időbeli eltolódás a két voksolás között. A döntésből emellett az is kiderült, hogy erre 2019 előtt kell sort keríteni, amiből még óriási viták lehetnek, mivel az elnöki és a parlamenti ciklusok a délkelet-ázsiai országban öt évig tartanak.
