A lap beszámolója alapján – miután David Cameron brit miniszterelnök az Európai Tanács kedd esti ülésének egy szünetében Nagy-Britannia EU-tagságának „fenntarthatatlanná” válását jósolta arra az esetre, ha Jean-Claude Junckert választják az EB elnökévé – Donald Tusk lengyel kormányfő az értekezleten azt javasolta, hogy a testület bízza meg Junckert az Európai Bizottság összeállítását célzó tárgyalások vezetésével.
A tanácsülésnek ezen a pontján „mindenki Angela Merkelre nézett, aki ebben a pillanatban eltávolodott jelöltjétől”, Junckertől. A kancellár közölte, hogy ha a lengyel javaslatot szavazásra bocsátják, akkor a Juncker EB-elnökségét ellenzők oldalára állva gondoskodik a minősített többségi döntést megakadályozó „blokkoló kisebbség” megszervezéséről.
Az ülés után Francois Hollande francia államfő azt mondta bizalmasainak, hogy egy Junckert támogató „félmondat is elég lett volna az ügy elrendezéséhez” a német kancellár részéről. Cameron fenyegetése azonban hatott, és így Merkel nem állt ki a jelölt mellett. (Időközben egyébként brit kormányforrások gyakorlatilag cáfolták, hogy Cameron a Der Spiegel által neki tulajdonított szavakat mondta volna a csúcson.)
A német hetilap szerint ezért azután a lengyel felvetésről nem szavaztak, és végül Angela Merkel javaslatára bízták meg a tanács elnökét, Herman Van Rompuyt, hogy kezdjen konzultációkat az Európai Parlament képviselőivel az EB elnöki tisztségének betöltéséről.
A lap szerint az ülés után a 28 tagú tanácsból 22-en hívták fel Jean-Claude Junckert, a támogatásukról biztosítva őt. A volt luxemburgi miniszterelnök értesült a tanácsülés minden fordulatáról, és arra számított, hogy felhívja majd Angela Merkel is azzal a javaslattal, hogy legyen inkább Van Rompuy utódja, az EB-elnöki pozíció helyett vállalja az Európai Tanács elnöki tisztségét.
Juncker – aki előzőleg megállapodott Martin Schulzcal, az európai szocialisták csúcsjelöltjével abban, hogy ha az EP-ben a szocialisták támogatásával megválasztják bizottsági elnöknek, akkor Schulzot teszi meg elnökhelyettesnek – elhatározta, hogy elutasítja az ajánlatot, amelyre Merkeltől számított, és küzd az EB-elnöki tisztség megszerzéséért. A kancellár azonban nem jelentkezett.
A Der Spiegel szerint Merkel a keddi ülés előtt az Európai Tanácsnak szóló hadüzenetként értékelte, környezetében pedig puccsnak nevezték, hogy a frakcióvezetők felszólították a tanácsot, hogy Jean-Claude Junckernek adjon tárgyalási mandátumot, amelynek birtokában a csúcsjelölt megkezdheti az egyeztetéseket az EP-frakciókkal az EB elnöki tisztségének betöltéséről.
A lap szerint Merkel környezetében azt hangoztatják, hogy Juncker nem is igazán akarta vállalni a csúcsjelölti szerepet, az EP-választási kampányban pedig fáradtnak, kiégettnek tűnt, támogatói nem sokáig tartanak ki mellette, és a csúcsjelölti rendszer a német választókon kívül senkit sem érdekel az EU-ban.
Mindez „a választási győztes elleni kampány finomabb formája”, a Juncker-ellenes „kemény” kampányon pedig a brit kormány dolgozik, felemlegetve egyebek között a jelölt állítólagos alkoholproblémáját – írta a lap.
Merkel ennyire messzire nem akar elmenni, és kettős stratégiát követ. Igyekszik kordában tartani a londoni vezetést azzal a fenyegetéssel, hogy az Európai Tanácsban szükség esetén leszavazhatják Nagy-Britanniát, mint 2012-ben a nagyobb költségvetési fegyelmet előíró fiskális paktum esetében. Másrészt a berlini kancellári hivatal igyekszik minél tovább halogatni az átfogó uniós tisztújítás személyi döntéseit. Ez a taktika Juncker és támogatói kifárasztását és a luxemburgi politikus önkéntes visszalépését célozza a hamburgi hírmagazin szerint.
Angela Merkel attól tart, hogy az Európai Tanács befolyásának csökkenésével és az EP megerősödésével felborul az egyensúly az uniós intézmények között, Nagy-Britannia pedig kilép az EU-ból, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
Amennyiben az EP Juncker mögött felsorakozott többsége érvényesíti az akaratát, a parlament magához veszi az Európai Tanács hatalmának egy jelentős részét, ami erősítené az EU demokratikus jellegét, de egy föderális berendezkedésű államhoz tenné hasonlóvá az uniós országok közösségét, ami végképp eltávolítaná Nagy-Britanniát. Ugyanakkor ha az Európai Parlament marad alul, a választók úgy érezhetik, hogy becsapták őket – írta a Der Spiegel, hozzátéve, hogy Merkel szükség esetén hajlandó feláldozni a néppárti csúcsjelöltet, de nem akar a választókat becsapó politikus szerepébe kerülni. Ezért Junckernek önként vissza kellene vonulnia, amit a jelenlegi állás szerint annyira nehéz elérni, mint „elképzelni egy szögletes kört” – áll a hamburgi hetilap beszámolójában.
A kancellár mindenesetre pénteken egyértelműen kiállt Jean-Claude Juncker mellett, s azt mondta, minden megbeszélést abban a szellemben folytat, hogy a néppárti csúcsjelölt legyen a brüsszeli bizottság következő vezetője. A Der Spiegel szerint akár hinni is lehet a kancellár szavaiban, de a hitelességét a tettein is le lehet mérni, amelyek azonban „egyelőre más nyelvet beszélnek, a választásokra fütyülő hatalom nyelvét”.
