A résztvevők a növekvő európai nyomás ellenére kiálltak a Déli Áramlat építése mellett, amely a beruházásban érintett országok szerint a szállítási útvonalak diverzifikálásával nemcsak tranzit biztonságát erősíti, hanem az energiaárak mérséklésével hozzájárulhat a folyamatosan csökkenő európai versenyképesség javításához is. Elsősorban azzal, hogy nemcsak az ellátás biztonságát erősíti, de jelentős mértékben kiküszöböli az ukrán válság miatti árkockázatot is.
Európában mindezek ellenére sokan úgy vélik, hogy lazítani kell a függőséget Moszkvától, s az energiaellátás feletti kontroll hosszú időre meghatározza majd az Európai Unió és Oroszország közötti erőviszonyokat. Mint azonban arra több elemző is rámutat, e harcias, sok tekintetben a hidegháborúra emlékeztető megközelítés nincs teljesen összhangban a realitásokkal, s a kontinensnek energiaellátásának a bizonytalan Ukrajnához kötése valójában nem is Európa, hanem Amerika érdekeit szolgálja.
A versenyképesség szempontjából közelített e kérdéshez a bécsi konferencián tartott előadása után az MNO-nak nyilatkozva Szijjártó Péter. A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára felvetette, hogy csak az elmúlt egy évben 70 és 100 milliárd dollár közötti nemzetközi beruházás landolt az alacsonyabb energiaárak miatt Európa helyett az Egyesült Államokban.
„Ha Európa – csökkentve az Amerikával szembeni hátrányát – újra versenyképessé akar válni, s a saját kezébe veszi a sorsát, akkor a saját érdekeit kell követnie” – szögezte le Szijjártó Péter, európai érdeknek nevezve a Déli Áramlat megépítését. Ugyanúgy, mint az Északi Áramlat, amely korántsem a mostanihoz hasonló brüsszeli ellenszélben épül. „Az Északi Áramlat jó példája a tranzitkockázat csökkentésének, sikere pedig csak újabb érv a Déli Áramlat mellett” – reagált az államtitkár, hozzátéve, hogy a most a beruházás ellen hangosan ágálók közül sokan messze csendesebbek voltak az északi vezeték lefektetésekor.
Az orosz import meghatározó voltát elemezte előadásában Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa is. „Ha megnézzük, hogy kik azok, akik hajlandók és képesek is Európába nagy mennyiségben gázt szállítani, akkor az első számú jelölt egyértelműen Oroszország. Akik jönnének, azok nem kínálnak akkora volument, akik jelen vannak, azok már most a maximumon termelnek, így perspektivikusan két lehetőség marad, Oroszország és a cseppfolyósított gáz, az lng. Ha azonban az utóbbit választjuk, akkor Japánnal, Kínával s az e piacon meghatározó Távol-Kelettel kell felvenni a versenyt e piacon, ahol 30-40 százalékkal magasabbak az árak” – hangsúlyozta az elemző, hozzátéve, egyértelműen az oroszoknak köszönhető, hogy a gáz ha megroppanva is, de még mindig versenyképes fűtőanyag Európában.
