A menyasszonyok és a vőlegények a római egyházmegye plébániáiról érkeztek. A legfiatalabb pár tagjai még nem voltak harmincévesek, a legidősebbek ötven felettiek voltak. Többségük régóta élettársi kapcsolatban élt már. Az egyik menyasszonyt egy korábbi kapcsolatából született gyermeke kísérte. Az egyik vőlegénynek ez volt a második házassága, miután az előzőt az egyház érvénytelenítette.
Ferenc pápa, amikor összeadta őket, mind a negyvenüktől külön-külön megkérdezte, készen állnak-e a házasságra.
„Felmérhetetlen az az erő, az az emberi energia, amely a családban összpontosul: kölcsönös segítség, nevelés, kapcsolattartás, az örömök és nehézségek egymással való megosztása” – mondta Ferenc pápa. Hangsúlyozta: a család az első lépcső, ahol az embert „formázzák”, és a család a társadalom „téglája” is. Az egyházfő hozzátette: a házasság egy férfi és egy nő közös útja.
„A házasság nem fikció, nem tévéfilm, a család az igazi élet. Nem könnyű útról van szó, de ha a házasság konfliktusok nélküli lenne, nem lenne emberi!” – fogalmazott Ferenc pápa, aki gyakran hangoztatott tanácsát adta most is a házastársaknak: soha ne fejezzék be úgy a napjukat, hogy nem kötnek békét egymással.
Utoljára II. János Pál részesített párokat a házasság szentségében az 1994-es családi világtalálkozón és a 2000-es jubileumi szent évben.
A Ferenc pápa által tartott esküvő alig egy hónappal előzte meg az október 5–19. közötti vatikáni püspöki szinódust, amelynek éppen a család lesz a témája.
