Navracsics és társai nehéz vizsga előtt

Kezdődik az idei uniós tisztújítási folyamat politikai szempontból legizgalmasabb és egyben leglátványosabb szakasza.

Mogherini jelölésével egyszerre arról is döntöttek egyébként a tagországi csúcsvezetők, hogy saját testületüknek, az Európai Tanácsnak Donald Tusk addigi lengyel néppárti kormányfő legyen az elnöke, a belga néppárti Herman Van Rompuy utódaként.

Miként az idei EP-választás a „csúcsjelölti” szisztéma miatt némileg más volt, mint az eddigiek, úgy a Juncker-bizottság is eltér majd valamelyest az eddigiektől – mégpedig abban, hogy a felelősségi területeket illetően sokkal „rétegzettebb”, hierarchizáltabb azoknál. A lisszaboni szerződés ugyan azt mondja ki, hogy az egyes tagállamok által delegált biztosok egyenrangúak egymással, ezt az elvet Juncker – a gyakorlatiasságra, a hatékonyság szempontjára hivatkozva – úgy igyekszik érvényesíteni, hogy közben lenne egy „első alelnöke” a holland Frans Timmermans személyében, valamint hat további alelnöke, akik közül csak Mogherini lenne „egytárcás” beosztásban, a többi öt alelnök egynél több területet felügyelne, olyan területeket, amelyek közül többnek egyúttal van „egyszerű biztos” gazdája is. Hogy mennyire lesz működőképes ez a modell, ma még nem látható.

Az Európai Parlament a tervek szerint október 22-én szavaz majd az egész Juncker-bizottságról – azaz egyben az egész testületről. Ahhoz a plénumnak nincs joga, hogy egyes biztosjelölteket elutasítson, másokat elfogadjon. Az EP-bizottsági meghallgatások azonban kulcsfontosságúak abból a szempontból, hogy milyen álláspontot alakítsanak ki a képviselők a jelöltekről. Ha súlyos kételyek fogalmazódnak meg egy-egy meghallgatás nyomán, akkor a probléma és a korrekciókérés – a jelöltnek kiosztott tárca módosítására, illetve új jelölés megtételére irányuló javaslat – jelezhető Junckernek, illetve az érintett tagországnak. Az esetleges kételyek nagy része ugyan nyilván szakmai köntösbe öltöztethető, ám a politikai megfontolások soha nem zárhatók ki, lévén az Európai Parlament kifejezetten politikai jellegű testület.

Az egyes meghallgatásokból és az azt követő, október 8–9-én megszülető szakbizottsági, majd bizottságközi, frakcióvezetői értékelésekből körvonalazódik majd, hogy melyik szempont bizonyul erősebbnek – az eltérő pártállású, valamilyen okból az átlagosnál támadhatóbb jelöltek „kilövésére” irányuló törekvés, ami egyben az EP saját jelentőségének, megkerülhetetlenségének nyomatékosított hangsúlyozásaként is értelmezhető lenne, vagy pedig az a szempont, hogy zárják le minél előbb az uniós tisztújítási folyamatot, tegyék mihamarabb újra cselekvőképessé az EU-intézményeket.