A hétfői nyitónapon délután a környezetpolitikai, tengerügyi és halászati területre jelölt máltai Karmenu Vella, valamint a svéd Cecilia Malmström (kereskedelem), este pedig a horvát Neven Mimica (nemzetközi együttműködés és fejlesztés), valamint a német Günther Oettinger (digitális gazdaság és társadalom) találkozik az EP-képviselőkkel.
Az uniós tisztújítási folyamat első – és a továbbiakat nagyban meghatározó – állomása a májusi EP-választás volt. Újdonságerejét az adta, hogy előzőleg az EP-ben képviselt nagy pártcsaládok sorra megnevezték csúcsjelöltjüket, akit választási győzelem esetén az Európai Bizottságnak, az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményének az elnöki posztjára szánnak.
A választás kimenetele nem igazolta az európai szociáldemokraták reményeit: a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt a korábbinál kisebb arányban ugyan, de még így is újra megszerezte a relatív első helyet az elnyert EP-mandátumok tekintetében. Így nem Martin Schulzot, a szociáldemokraták német csúcsjelöltjét, hanem Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfőt jelölték a tagországok vezetői, majd választotta meg az EP európai bizottsági elnöknek. Schulz kárpótlásként újra EP-elnök lett.
Ezután Junckernek a többi 27 tagország jelöltje között el kellett osztania a feladatköröket. A megválasztott bizottsági elnök egyfelől kénytelen volt „hozott anyagból dolgozni”, hiszen a tagállamok szuverén módon jelölnek bizottsági tagot, másfelől viszont a tagországok kormányaival még a hivatalos jelölés megtétele előtt lefolytatott konzultációi során valamelyest mégis érvényesíteni tudta a befolyását, és elérte, hogy az általa vezetett testületben se legyen kevesebb nő, mint az elődje, a szintén néppárti portugál José Manuel Barroso által irányított bizottságban.
A bizottsági alelnöki portfóliók egyike már azelőtt hivatalosan „elkelt”, hogy Juncker megkezdhette volna a tárcák kiosztását az egyes jelölteknek. Ez az a tisztség, amelynek a viselője – eddig a munkáspárti brit Catherine Ashton – egyben az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselői funkcióját is ellátja, ami nem európai bizottsági szerepkör, hanem a tagállamok kormányait megjelenítő Tanácshoz tartozik, és ezért a jelölés joga éppúgy a tagországi vezetőket illeti, mint a bizottsági elnök esetében. Erre a funkcióra a baloldali olasz Federica Mogherinit jelölték. Ettől még Mogherininek ugyanúgy az illetékes EP-szakbizottság – az ő esetében a külügyi bizottság – elé kell járulnia, mint a többi biztosjelöltnek.