Hatalmas változáson megy át a világ, s jelenleg valahol az átalakulás közepén tartunk. A második világháború utáni erőviszonyokat tükröző nemzetközi intézményrendszert meghaladta az idő, amelyet jól mutat, hogy képtelen megbirkózni az egymást követő válságokkal. Nincs egységes válasz az új kihívásokra, a nagyhatalmak a maguk alkotta szabályokat sem tartják be, a közben lezajlott változásokhoz jobban igazodó elveket pedig képtelenek kidolgozni.
Felborult a nemzetközi erőegyensúly, a szabályok nélkül zajló átmenet alámosta a nemzetközi jogot, a mindezek következtében egyre növekvő bizonytalanságot pedig még inkább felerősíti a globalizáció. Ez a helyzetértékelés rajzolódik ki a fórum vitáiban.
A hidegháború befejeződése, kétpólusú berendezkedés megszűnése után az új világrend kialakításával senki sem foglalkozott. Mint Igor Ivanov volt orosz külügyminiszter rámutatott, az Egyesült Államok az egypólusú rend belakásával, az Európai Unió a német egységgel, az euró bevezetésével és a bővítéssel, míg Oroszország a túléléssel volt elfoglalva. Fjodor Lukjanov, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnöke mindezt azzal egészítette ki, hogy az új világrend szabályait mindig a háborúk nyertesei alakították ki. A hidegháború azonban furcsán ért véget, hiszen mindenki tisztában volt azzal, ki ennek a győztese, hivatalosan azonban ezt nem mondták ki. Ez a helyzet az elhallgatást erősítette és a félreértések sorát generálta.
A politológus a mai helyzet legnagyobb problémái között kiemelte a felelősség és az együttműködés hiányát. Ez utóbbit – mutatott rá – a világban uralkodó aszimmetria is akadályozza. A jelenleg az Egyesült Államokban dolgozó ismert orosz elemző, Andranyik Migranjan mindezek kapcsán felvetette a globalizációt alakító Amerika felelősségét, mondván, Washington a legkisebb önmérsékletre sem volt képes.
Az amerikai Andrew C. Kuchins a mundér becsületét védve a kiszámíthatatlanságot és az instabilitást a jelenkor átmeneti jellegének számlájára írta, emellett bírálta a hidegháború erőegyensúlyon alapuló stabilitásának romantikus megszépítését.
A francia Thierry Mariani egyebek mellett a víz, a migráció, a technológiai robbanás és az államok gyengülő szuverenitása jelentette kihívásokról beszélt, megjegyezve, hogy a visszatérés a többpólusú világrendhez a jelenleginél mindenkitől több kompromisszumot kíván.
A szófiai Liberális Stratégiák Központjának elnöke, Ivan Krasztev aggódva állapította meg, hogy a jövő alakításának közös nyelvét sem képes a világ megtalálni, miközben egyre növekszik a feszültség, alappá vált a bizalmatlanság és maguk a nemzeti elitek is egyre nagyobb nyomás alá kerültek.
