A többórás vita után, hétfő éjjel megtartott szavazáson az alsóházi képviselők közül 274-en támogatták a beterjesztést; az indítvány elfogadása ellen 12-en szavaztak.
Az ellenzéki Munkáspárt egyik képviselője, Grahame Morris által benyújtott, hétfőn elfogadott javaslat nem bír törvényerővel, és nem kötelezi a brit kormányt a palesztin államisággal kapcsolatos politikájának bármilyen módosítására. Az indítvány is azt mondja ki, hogy a parlamenti aktus fő célja az izraeli–palesztin viszony kétállami alapon történő tárgyalásos rendezésének elősegítése.
A vitanapon a kormányzó Konzervatív Párt frakcióján belül is eltérő nézetek kaptak hangot.
Sir Malcolm Rifkind volt külügyminiszter, az egyik legtekintélyesebb tory politikus felszólalásában kijelentette: nem szokás államként elismerni olyan államalakulatot, amelynek nincsenek meg az államiság jelentette feladatok ellátásához szükséges alapvető fontosságú funkciói. Sir Malcolm szerint az sem világos, hogy Palesztinaként a Gázai övezetet vezető Hamász radikális szervezetet vagy a Ciszjordániát irányító Fatah mozgalmat kellene-e elismerni. Hozzátette: mindezek alapján elsietettnek tartja a palesztin államiság elismeréséről szóló indítványt.
Rifkind frakciótársa, Nicholas Soames – Sir Winston Churchill néhai brit miniszterelnök unokája – ugyanakkor a hétfői parlamenti vitában kijelentette: meggyőződése, hogy Palesztina elismerése morálisan helyes lépés és Nagy-Britannia nemzeti érdekeit is szolgálja.
A Downing Street szóvivője már hétfőn este közölte, hogy a brit kormány nem változtat a palesztin kérdésben eddig követett politikáján. London jelenlegi álláspontja az, hogy egyelőre hivatalosan nem ismeri el a palesztin államiságot, de fenntartja magának a jogot arra, hogy ezt megtegye, ha a békefolyamat előmozdítása érdekében ezt látja helyénvalónak.
A brit kormány tagjai a londoni parlamenti vitán és a szavazáson sem vettek részt.
