Ebola: hanyagság a kórházban?

Nagyon súlyos kritikákat fogalmazott meg az amerikai ápolók országos szakszervezete az ebolás betegek ápolásával összefüggésben.

Az ápolók szakszervezete szerint hanyagság és óvatlanság jellemezte a múlt héten meghalt ebolás beteg ápolását a dallasi kórházban. A szervezet kedd este tárta fel a sajtónak, hogy a beteget kezelő ápolók napokon át megfelelő védőöltözet nélkül dolgoztak, a járvány terjedésének megállítását szolgáló előírások pedig meglehetősen lazák voltak. Az ápolók azt mondták, hogy a betegtől laboratóriumi elemzésre vett testnedvmintákat csőpostával küldték elemzésre, ami azzal fenyegetett, hogy megfertőződik a Texasi Presbiteriánus Kórház laborjainak egész postarendszere. A panaszos ápolók számát és nevét a szakszervezet igazgatója, RoseAnn DeMoro nem hozta nyilvánosságra.

A beteggel, Eric Duncannel – aki október 8-án halt meg – a kórház személyzetéből 76-an voltak közvetlen kapcsolatban. Egy ápolóról már bebizonyosodott, hogy megfertőződött az ebolavírussal; kedden arról tájékoztattak, hogy jó az állapota.

Wendell Watson, a kórház egyik szóvivője azt állítja, hogy a gyógyintézet nem kapott az ápolók állításaihoz hasonló panaszokat, pedig van névtelen bejelentésekre fenntartott telefonszolgálata. Az ápolók azt állítják, hogy az ebolás beteg órákon át nem volt elkülönítve a sürgősségi osztályon, és emiatt hét ember fertőzésveszélynek volt kitéve. Az ápolók szerint azokat a betegeket, akik Duncantől esetleg elkaphatták a vírust, csak egy napra különítették el, utána olyan kórtermekbe vitték, amelyekben más betegek is voltak. A fertőzésveszélyt fokozta, hogy Duncan ápolói más betegeket is kezeltek, és bár a kórház tartott eligazítást a személyzetnek az eboláról és a ragály megállításának módjairól, nem sokkal alaposabbat egy szokványos szemináriumnál – mondták. Hozzátették, hogy az ebolával kapcsolatos kórházi előírások állandóan változtak, de nem kötelezték a személyzetet az újabbak betartására, hanem hagyták, hogy a kedvük szerintihez igazodjanak. Ez történt például a lábbelikre felhúzandó és használat után megsemmisítendő védőzacskókkal. Egy orvos csupán megfontolandónak javasolta használatukat, így ki-ki belátása szerint hordta vagy nem.

Az ápolók a teljesség kedvéért megjegyezték: ekkor még nem volt bizonyos, hogy a beteg ebolás, csak a gyanú merült fel, mindazonáltal mindenki úgy védekezett a beteg fertőző váladékai ellen, ahogy tudott, és azzal, ami éppen a keze ügyébe került. A panaszosok egyike azt is tudatta a szakszervezettel, hogy néhány nappal később már javult a biztonság: tripla rétegű kesztyűkben és lábbelikben, gázmaszkokban és megfelelő védőruhákban léptek az elkülönített beteg szobájába.

Deborah Burger, a szakszervezet képviselője a sajtótájékoztatón azt állította, hogy a dallasi kórház személyzetének több tagja még egy héttel a haláleset után sem rendelkezik megfelelő felszereléssel. „A kórház menedzserei biztosították ugyan az ápolókat arról, hogy már megrendelték ezeket az eszközöket, ám azok még mindig nem érkeztek meg” – mondta Burger. Hozzátette: az ápolók azt mondták, a kórház elbocsátás terhe mellett megtiltotta, hogy alkalmazottai nyilatkozzanak a sajtónak.

A Texasi Presbiteriánus Kórház ápolói egyébként nem tagjai semmilyen szakszervezetnek, így az amerikai ápolók országos szakszervezetének sem.