Az államfő emlékeztetett: alig több mint hat hónap alatt az ebolavírusnak sikerült zsákutcába juttatnia országát. „Több mint kétezer libériai állampolgárt veszítettünk el” – mondta Johnson-Sirleaf.
„Egy dolog azonban biztos: az ebola elleni mozgósítás olyan küzdelem, amelybe az egész világnak be kell kapcsolódnia” – hangsúlyozta az államfő, hozzáfűzve, hogy ez a betegség „nem ismer határokat”. Mindaz a pusztítás, amelyet ez a vírus Nyugat-Afrikában vitt véghez a közegészségügy, a gazdaság és a társadalom közösségein belül, immár az egész térségben, sőt az egész világon érezteti hatását – állapította meg Ellen Johnson-Sirleaf.
Úgy fogalmazott: e válságra a nemzetközi reakció az elején még következetlen volt, hiányzott az összehangolt cselekvés, nem tudták, melyik irányban kell a legsürgősebben lépni. A nemzetközi közösség végre „észbe kapott” – mondta –, a világ ráébredt arra, hogy nem barikádozhatja el magát, nem várhatja tétlenül, hogy a helyzet önmagától rendeződjön.
E harc megvívásához minden olyan országnak az elkötelezettségére szükség van, amelynek módjában áll segíteni akár sürgős pénzforrások, akár egészségügyi felszerelések vagy orvosi szakértők révén – mondta a libériai államfő. Szerinte az ebola elleni küzdelemből a kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek, a pénzügyi intézményeknek, a nem kormányzati szerveknek (NGO), a politikusoknak és a közembereknek egyaránt ki kell venniük a részüket.
A mostani a legsúlyosabb ebolajárvány a vírus közel negyven évvel ezelőtti megjelenése óta. A kór terjedése februárban Guineában kezdődött, a járvány azóta Sierra Leonéra, Libériára, a Kongói Demokratikus Köztársaságra, Nigériára és Szenegálra is átterjedt. Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb adatai szerint a súlyosan fertőző vérzéses láz 9216 regisztrált megbetegedéséből 4555 ember halt meg hét országban: Libériában, Sierra Leonéban, Guineában, Nigériában, Szenegálban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban.
Visszatér dolgozni Sierra Leonéba egy brit ápoló, aki Nyugat-Afrikában elkapta az ebolát, de Londonban felgyógyult a súlyosan fertőző vérzéses lázból – jelentette be vasárnap az az egészségügyi intézmény, amelynek a tagja. William Pooley a fővárosban, Freetownban egy elkülönítőben folytatja hétfőtől a munkát. A férfit augusztusban szállították haza, karanténba helyezték és a ZMapp nevű kísérleti gyógyszerrel gyógyították a Royal Free Hospitalban. Pooley vasárnap egy közleményben köszönetet mondott mindenkinek, aki ápolta, de hozzátette, hogy leginkább a Nyugat-Afrikában dolgozó csoportnak van szüksége minden lehetséges segítségre. Nagy-Britannia 125 millió fontot (48 milliárd forint) ígért az ebola elleni küzdelemre Nyugat-Afrikának, és David Cameron miniszterelnök még több adományt kért más fejlett országoktól is.
Negatívnak bizonyult annak az amerikai nőnek az ebolatesztje, aki miatt sem Belize-ben, sem Mexikóban nem engedtek kikötni egy tengerjáró luxushajót, amely vasárnap tért vissza a texasi Galvestonba. A nő annak a dallasi kórháznak az egyik laborvezetője, ahol október 8-án elhunyt egy Libériából érkezett ebolás beteg. Az érintett nem találkozott ugyan az elhalálozott pácienssel, Thomas Eric Duncannel, de a tőle vett mintákkal talán kontaktusba került. Az illető a férjével együtt önkéntes karanténba vonult az utazás alatt, de a hajót így sem engedték külföldön kikötni. A nőtől és házastársától szombaton a hajóorvos által vett vérmintát az amerikai parti őrség helikopterrel szállította az austini szaklaboratóriumba. A házaspárt vasárnap engedték leszállni a hajóról és hazatérni.
