„Biztos vagyok benne, hogy ha a régi Blackwater-csapat még ma is együtt lenne, akkor gyorsan felállítható és kivezényelhető lenne egy szerződéses amerikai veteránokból álló dandár vagy egy többnemzetiségű erő” – írta új vállalkozása honlapján az Irakban elhíresült, észak-karolinai székhelyű őrző-védő magáncég egykori vezetője.
A Foreign Policy szakértője szerint ez több okból sem lenne jó ötlet. A szárazföldi erők küldésével jelentősen megnőne annak a kockázata, hogy amerikai állampolgárokat gyilkolnak meg, rabolnak el vagy fejeznek le a Közel-Keleten, még akkor is, ha ez esetben nem a reguláris hadsereg, hanem egy magáncég katonáiról lenne szó. A lépés emellett rendkívül sok pénzébe kerülne az Egyesült Államoknak, a biztonsági vállalatok működése ráadásul kevésbé átlátható, mint a hadseregé. Az elemző egyik legfőbb ellenérve azonban az, hogy a zsoldosok bevetése óriási propagandagyőzelem lenne az Irakban és Szíriában hatalmas területeket elfoglaló terroristák számára.
Prince írásában nem foglalkozik ezekkel a veszélyekkel, ehelyett leszögezi, hogy a Blackwater működése a bizonyíték rá, hogy a magánszektor már hosszú ideje sikeresen talál innovatív megoldásokat a nemzetvédelmi problémákra világszerte.
Drennan szerint a cégalapító későbbi pályája ezzel szemben jól mutatja, milyen nehéz ezeket az „innovatív megoldásokat” átültetni a gyakorlatba. Prince, aki egykori cége sok alkalmazottjához hasonlóan maga is a legendás elitosztag, a Navy Seal tagja volt, dél-afrikai zsoldosaival 2011-ben részt vett a szomáliai katonaság kiképzésében és az Afrika szarva körül portyázó kalózok elleni küzdelemben.
A vállalkozás végül csődbe jutott, miután számos bírálta érte a szervezet által elkövetett jogsértések miatt és emiatt visszaléptek a program támogatói. A The New York Times című amerikai napilap úgy írta le a helyzetet, hogy „félig kiképzett, de jól felfegyverzett katonák százai maradtak magukra, akik ezután talán csatlakoztak a kalózokhoz, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz kötődő harcosokhoz vagy a legtöbbet ígérő szomáliai hadúrhoz”.