Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) nevű washingtoni központú újságíró-szervezet által megszerzett dokumentumok alapján a múlt héten vált ismertté, hogy 340 multinacionális cég adóminimalizálás céljával titkos adóügyi megállapodást kötött Luxemburggal.
„Minden a nemzeti jogrenddel és a vonatkozó nemzetközi szabályokkal összhangban történt” – fogalmazott Juncker az általa vezetett uniós intézmény sajtótájékoztatóján. Most először állt az újságírók elé ebben az ügyben – e tekintetben elismerte, hogy hibázott, szerinte hamarabb kellett volna nyilvánosan állást foglalnia. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyhercegségben az adóhatóság független a kormánytól, ugyanakkor elismerte, hogy politikai értelemben a felelősség őt mint kormányfőt terhelte minden olyasmiért, ami az országban történt.
Leszögezte, hogy a brüsszeli bizottság élén harcot kíván folytatni az adóelkerülés ellen. Megjegyezte, hogy az eltérő tagállami adószabályok adott esetben lehetővé teszik az erkölcsileg nem helyeselhető, az igazságérzetet sértő gyakorlat folytatását.
Úgy vélekedett, hogy az adóügyi szabályok jobb összehangolására lenne szükség Európában. Szerinte az uniós országoknak azonos módon kellene meghatározniuk a társasági adóalapot – ami értelemszerűen még korántsem jelentené az adókulcsok uniformizálását –, valamint automatikus tájékoztatási rendszert kellene kialakítaniuk az adózással kapcsolatos tagállami bírósági ítéletek, illetve megalkotott jogszabályok kölcsönös megismertetése érdekében.
A javaslattevő-végrehajtó intézmény elnöke szerint nem áll fenn összeférhetetlenség jelenlegi tisztsége és egykori miniszterelnöki ténykedése között. Hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottságban Margrethe Vestager, a versenypolitikai kérdésekben illetékes dán EU-biztos hivatott a kérdés kivizsgálására, ugyanis az Európai Bizottság – az uniós jog őreként – itt azt tartja jogi szempontból kivizsgálandónak, hogy a luxemburgi hatóságok eljárása nem volt-e diszkriminatív jellegű, nem járt-e versenytorzító következményekkel. Ő maga – mondta Juncker – nem szól bele a saját hazáját érintő vizsgálat menetébe, miként ez más esetekben is általánosan követendő szabály a bizottságon belül, amelybe minden uniós tagország egy főt jelölt.
