Nagy-Britannia a terror árnyékában emlékezett

Az elmúlt évszázad brit háborús halottairól való megemlékezés példátlan biztonsági intézkedések közepette zajlott.

A Remembrance Sunday, vagyis az emlékezés vasárnapja a több mint kilenc évtizedre visszanyúló hagyomány alapján mindig az első világháború harci cselekményeit lezáró tűzszünet évfordulójához, november 11-éhez legközelebbi vasárnapon esedékes.

Az 1919 óta évente megrendezett központi emlékünnepség helyszíne ezúttal is a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati negyedének közepén álló emlékmű, a Cenotaph volt.

A parlament híres toronyórája, a Big Ben 11 órát jelző harangjátéka után a felsorakozott tömeg kétperces néma főhajtással tisztelgett a halottak emléke előtt. A kétperces csend kezdetét és végét a brit hadsereg egy első világháborús ágyújának lövései jelezték.

Ezután helyezte el koszorúját a 88 esztendős II. Erzsébet királynő, aki a brit fegyveres erők összes fegyvernemének főparancsnoki tisztségét is betölti. Koszorúzott az uralkodó férje, a 93 éves Fülöp edinburghi herceg is, aki a királyi haditengerészet tengernagyi rangját viseli, és a második világháborúban aktív haditengerészeti szolgálatot teljesített.

Az idei londoni megemlékezés több szempontból is különleges jelentőséggel bírt. Az idén volt az első világháború kitörésének századik, valamint a második világháború nyugati frontját megnyitó normandiai partraszállásnak a 70. évfordulója. Nem sokkal a vasárnapi kegyeleti ceremónia előtt értek véget hivatalosan a brit hadsereg 13 éve – a 2001. szeptember 11-ei amerikai merényletsorozat után – kezdődött afganisztáni hadműveletei. Az afganisztáni háborúban – az újkori brit hadtörténet leghosszabb konfliktusában – 453 brit katona esett el.

A hagyományos novemberi megemlékezés már régóta nemcsak az első világháború brit áldozatainak szól, az idei megemlékezéseknek azonban – a századik évforduló alkalmából – mégis az első világháború volt a központi témája. A Towert, London világhírű, hatalmas ősi erődjét körülölelő várárkot 888 246, kerámiából készült, stilizált pipaccsal borították be, pontosan annyival, ahány brit és gyarmati katona az első világháborúban életét vesztette. Az utolsót vasárnap, a Big Ben 11 órát jelző harangjátéka idején helyezték el. A pipacs a fő jelképe Nagy-Britanniában a háborús halottak emléke előtti tisztelgésnek: egy kanadai katonaorvos rendkívül népszerűvé vált, 1915-ben írt verse nyomán, amely arról szólt, hogy a háború szántotta flamand mezőkön mindig a pipacs virágzik ki először az elesett katonák sírjain.

A Towert körülölelő, végeláthatatlan vörös pipacstenger minden várakozást felülmúló sikert aratott: eddig négymilliónyian keresték fel az erődöt, hogy megtekinthessék a hatalmas szabadtéri emlékkiállítást.

A vasárnapi londoni megemlékezést példátlan biztonsági intézkedések kísérték, miután a Scotland Yard a minap őrizetbe vett négy muszlim fiatalt Londonban azzal a gyanúval, hogy a vasárnapi londoni ceremónia idejére merényletet terveztek. Brit lapértesülések szerint az uralkodó is a kiszemelt célpontok között volt. A központi emlékünnepség helyszíne körüli épületek tetején jól láthatóan mesterlövészek mozogtak, és a rendezvény tágabb környezetében is fegyveres járőrök cirkáltak.

Amikor II. Erzsébet királynő távozott a vasárnapi ünnepségről, a tömeg spontán tapsviharral fejezte ki elismerését, amiért az idős uralkodó a terrorfenyegetés ellenére sem mondta le részvételét a szabadtéri eseményen.