A város központjában lévő nagymecset imámja, Asman Ismail beszédében úgy fogalmazott: „a szökőár megtanított nekünk egy értékes leckét, éspedig azt, hogy le kell zárnunk a harminc éve zajló konfliktusainkat”. A cunami után valóban megszűnt a polgárháború az olajban és gázban gazdag térségben, ahol a szélsőséges iszlamisták önálló államot szerettek volna maguknak. A kormány és a lázadók végül 2005 augusztusában békét kötöttek (e megállapodás része, hogy a tartományban az iszlám vallási törvény, a saría van érvényben, így például alkoholt és disznóhúst szigorúan tilos árulni), és ennek köszönhetően a régió tíz év alatt óriásit fejlődött. Igaz, nagy ára volt ennek: az áradat a város lakosságának több mint a felét (!) elpusztította. A Baiturrahman nagymecset egyébként azon kevés épületek egyike a környéken, amely sértetlenül átvészelte a földrengést és az azt követő szökőárt.
A pénteki megemlékezések pontosan a tragédia bekövetkeztének idején, reggel 6 óra 58 perckor kezdődtek a tengerparton, ahova az óriáshullám megérkezett. Utána a Blang Padang parkba várták az emlékezőket. A hely évek óta a köszönet helye: 53 csónakorra emlékeztető kis emlékművel állítanak emléket a szökőár után segítséget nyújtó országok szolidaritásának – mindegyiknek a maga nyelvén. Magyarul a következő feliratot találjuk: Köszönjük Neked, és Békét!
Ma egyébként jó idő volt a városban, reggel elállt az eső, ám a tartományban több helyen árvíz van, így az emlékezés helyett a védekezéssel vannak elfoglalva az emberek.
Az ország alelnöke, Jusuf Kalla Banda Acehben az egyik tömegsírnál emlékezett az áldozatokra, aztán megköszönte a helyi önkénteseknek és a külső segítségnek, hogy újraépítették a tartományt. Ez szó szerint értendő: sok ezer ház, tucatnyi új híd az Aceh-folyón, rengeteg középület épült újra az utóbbi években. Az egyik, a Meruaxa kórház például magyar segítséggel: a 26 ágyas gyerekosztályát a Magyar Vöröskereszt félmilliárd forintjából húzták fel, és erre egy angol nyelvű tábla is emlékeztet. A kórház régi helyén a katasztrófa áldozatainak tömegsírja áll, az újban 2007 óta folyik a gyógyító tevékenység.
Az újjáépítésben egyébként 53 ország – köztük Magyarország – segített, az ünnepi ceremónián részt vevő nagykövetek kitüntetést is kaptak az alelnöktől. Az emlékezések a pár éve átadott, sportcsarnoknyi Cunami-múzeumban folytatódnak – az épületet úgy tervezték, hogy nemcsak mementóul szolgál, hanem vészhelyzetben, tehát egy újabb hullám érkezése esetén evakuációs központként nyújthat védelmet a lakosságnak.
Az Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigeteken több vallás képviselői imádkoztak együtt Port Blairben, a szigetek legnagyobb városában, ahol kétperces csenddel is adóztak az áldozatok emlékének. Indiában több mint 16 ezren haltak meg a szökőárban. Az ország déli részén hozzátartozók a tengerparton gyűltek össze, a leginkább sújtott Nagapattinam körzetben az áldozatok nevével díszített oszlopoknál sorakoztak fel az emberek, akik virágokat és édességet dobtak a tengerbe. Az állami iskolákban megemlékeztek a katasztrófában odaveszett gyerekekről.
Közös imára gyűltek össze a túlélők és az áldozatok hozzátartozói Thaiföld déli részén is. A délkelet-ázsiai országban több mint ötezren haltak meg, az áldozatok mintegy fele külföldi turista volt.
Srí Lankán 2004-ben a hullámok elsodortak egy vonatot, és végeztek csaknem kétezer emberrel. Tíz évvel később az áldozatokra emlékezve vonat indult a katasztrófa helyszínére, rajta túlélőkkel. (MTI)
