Martin Lidegaard földrajzi tényre alapozza, hogy Dánia jogot formál az Északi-sarkvidékre: Grönlandot – amely dán terület – kontinentális talapzat köti össze az Északi-tenger fenekén a pólussal.
Az Arktiszt övező öt országból – Dánia, Kanada, Oroszország, Norvégia és az Egyesült Államok – eddig az utóbbi kettő még nem tudatta, hogy igényt tartana a pólus 895 ezer négyzetkilométeres vidékére. 2008-ban az öt ország megegyezett abban, hogy a területről döntsön az ENSZ, ha pedig viták merülnének fel, azt az érintett államok egymással, kétoldalúan rendezzék.
Becslések szerint az Arktisz alatt rejtőzik a Föld eddig még fel nem fedezett kőolajkészletének 13 százaléka, az érintetlen földgázkincsnek pedig a 30 százaléka. A Föld légkörének általános felmelegedése következtében a sarkvidék jégburka vékonyodik, aminek révén könnyebbé válik az energiahordozók felszínre hozatala, emellett pedig új hajózási útvonalak is megnyílhatnak a jégtakaró zsugorodása miatt.
Lidegaard – az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva – azt mondta, hogy nem számít gyors ENSZ-döntésre. Ugyanakkor Dánia szempontjából történelmi mérföldkőnek minősítette a jogi kérelem beadását.
„Miután az ENSZ-bizottság tudományos adatokra alapozva meghozza döntését, megkezdődik a politikai egyeztetés, amely jó ideig eltart majd. Csak évtizedek múlva lesz végleges megállapodás” – jövendölte a dán külügyminiszter.
