Már több mint 7000 halálos áldozatot szedett az idei évet végigkísérő, eddigi legsúlyosabb ebolajárvány. A vírus elsősorban Afrika nyugati részén pusztít, a nyugati világban eddig – minimális kivételtől eltekintve – a fekete kontinensről hazatérő betegek szorultak kezelésre. A három legsúlyosabban érintett országban, Libériában, Guineában, és Sierra Leonéban most is óriási problémát okoz, de a járvány korábban elérte Nigériát, Szenegált és Malit is.
Jó hír azonban, hogy utóbbi három ország esetében – mivel hónapok óta nem jegyeztek fel új beteget – a WHO hivatalosan is kijelentette, hogy vége a járványnak. Mindezzel együtt elmondható: az ebola terjedésének egyértelműen kedveznek az Afrika szegényebb országaiban tapasztalható gyengébb higiéniai körülmények.
Az ebola levegőben nem, gyakorlatilag csak testnedvek útján képes terjedni. Ezért történhetett, hogy a megfelelő egészségügyi infrastruktúrával rendelkező Európában és Egyesült Államokban csak minimális új megbetegedés történt.
Ezzel szemben az afrikai kontinens szegény országaiban gyenge az egészségügy, kevés a jól felszerelt kórház, ráadásul néhány afrikai halotti szertartás olyan, halottal történő érintkezéssel jár, aminek eredményeképpen a vírus átterjed az egészséges emberre. Az érintett országokban éppen emiatt a hagyományos rituálék mellőzésére hívott fel néhány napja Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára is.
Néha ráadásul a gyógyulás sem jelent feloldozást: a betegség ezután egyrészt rövid ideig képes még terjedni nemi érintkezés útján is, másrészt számos olyan beszámolót hallhatunk, amelyek szerint az otthonába visszatért – immár egészségesnek tekinthető – afrikai pácienst a környezete megbélyegzi, és kerüli a vele való érintkezést.
Az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet mindemellett úgy látja, hogy a járvánnyal sújtott országoknak nyújtott nemzetközi segítség túl késői és túl csekély. Joanne Liu, a szervezet elnöke egy közelmúltbeli interjúban úgy vélekedett, hogy az ebola elleni harcban túlságosan magukra maradtak a helyi orvosok és ápolók, valamint a humanitárius segítők.
Teljes egészében elfogadott és engedélyezett gyógyszer az ebolára még nincs, ugyanakkor vannak ígéretes kezdeményezések. Legtöbbször a ZMapp nevét hallhattuk, melyet első alkalommal Afrikából Amerikába szállított betegeken próbáltak ki, miután majmokon már sikeresen tesztelték. Az első páciensek meggyógyultak, ám a kezelés még sok kérdőjelet vet fel, és a teljes körű engedélyeztetése sem zajlott még le.
Az ebola ugyan eddig már több ezer áldozatot szedett, ám nem mérhető a világ legelterjedtebb betegségeihez. A megfelelő óvintézkedések megtételén túl ugyanis érdemes belegondolni: a szintén főleg trópusi vidéken előforduló malária évente nagyjából 350-500 millió embert betegít meg, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, Afrikában pedig 25 százalék az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban.
