Kárpótolja a holokauszt-túlélőket Franciaország

A deportálásokért fizetnek egy 60 millió eurós alapból a washingtoni megállapodás szerint.

A megállapodás aláírására az amerikai külügyminisztériumban került sor. Patrizianna Sparacino-Thiellay francia emberi jogi nagykövet azt hangoztatta, hogy a megállapodás az Egyesült Államokban letelepedett holokauszttúlélők – vagy örököseik – ezreit érinti, akiket az SNCF vagonjaiban deportáltak 1940 és 1944 között. Stuart Eizenstat, az amerikai külügyminiszter különmegbízottja azt mondta, hogy az egyezmény egy megkésett és nem tökéletes igazságtétel a történelem egyik legsötétebb korszakára vonatkozóan.

A megállapodás értelmében Franciaország – parlamentje jóváhagyása után – létrehoz egy 60 millió dolláros kárpótlási alapot, amelyből az amerikai hatóságoknak utal át pénzt az egykori deportáltak és családtagjaik részére. Az amerikai állampolgárságú holokauszt-túlélők személyenként megközelítőleg 100 ezer dolláros összeget kapnak, házastársaik és leszármazottjaik több 10 ezer dollárra számíthatnak. Cserében az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is támogatja a jogi mentességet, amelyet a külföldi vállalatok élveznek a területén, és amelyek értelmében nem indítható jogi eljárás ellenük. Erre azért volt szükség, mert Charles Schumere demokrata szenátor 2013-ban a törvény reformját kezdeményezte a kongresszusban annak érdekében, hogy az SNCF-et bíróság elé lehessen állítani az Egyesült Államokban.

Az SNCF a Vichy-kormány utasítására mintegy 76 ezer francia és más országból származó zsidót szállított marhavagonokban 1942 és 1944 között koncentrációs táborokba. Közülük háromezren élték túl a holokausztot.

A francia vállalat 2011 januárjában „sajnálatát” fejezte ki a második világháború alatti deportálásokban játszott szerepéért. A bocsánatkérésben komoly szerepe volt annak, hogy az SNCF jelentkezett egy marylandi vasúti beruházásra. Holokauszt-túlélők viszont meg akarták támadni a pályázatot, de végül mégsem tették meg.

A megállapodás értelmében a kárpótlás minden olyan nem francia állampolgárt megillet, akit 1942 és 1944 között Franciaországból deportáltak busszal vagy vonattal, és azért nem jogosult francia kártérítésre, mert a háború után emigrált vagy pedig 1939. szeptember elseje, a második világháború kitörése után érkeztek az országba. Közülük a legtöbben ma amerikaiak, de más országok állampolgárai (izraeliek, kanadaiak) is vannak köztük.

A francia diplomácia arra emlékeztetett, hogy „az SNCF nem tehető felelőssé a deportálásért, mert a deportálás egyik eszköze volt. A deportálásért a francia hatóságokat terheli a felelősség”. Ezért az SNCF nem vett részt a kárpótlásról szóló tárgyalásokban, sem a megegyezés kidolgozásában.