Lengyelország is érintett a kínzási ügyben

A lengyel értelmiségiek nyílt levele szerint a kínzást semmivel se lehet igazolni.

A huszonegy jogász, értelmiségi és egyházi személy – köztük Agnieszka Holland filmrendező, Andrzej Zoll, az alkotmánybíróság volt elnöke és Halina Bortnowska, a lengyel Helsinki Bizottság egyik alapítója – lengyel baloldali politikusoknak azokra a mentegetőző nyilatkozataira reagálnak, amelyek az amerikai szenátus CIA-kínvallatásról szóló jelentésének közzététele után hangzottak el.

Leszek Miller, aki a kérdéses időszakban miniszterelnök volt, illetve Aleksander Kwasniewski akkori államfő a jelentés nyilvánosságra hozatala után tartott közös sajtóértekezletükön beismerték, hogy 2002–2003-ban a CIA rendelkezésére bocsátottak egy észak-lengyelországi létesítményt, de tagadták, hogy tudtak volna az ott történtekről.

A levél szerzői rámutatnak, hogy a létesítmény minden jel szerint börtön volt. Az ott folyó kínvallatást „határozott erkölcsi bírálat tárgyává kell tenni, és az ügyből le kell vonni a jogi következményeket” – írják. Az akkori lengyel vezetők erkölcsileg abban az esetben is felelősek, ha a kínzás tudtuk nélkül folyt – hangsúlyozzák.

„A kínzás legalapvetőbb emberi méltóságától fosztja meg a személyt” – állapítják meg, hozzátéve, hogy a mentegetőzés ellentmond a szabadságszerető és demokratikus lengyel hagyományoknak. Elismerik, hogy „bizonyos szélsőségesen fenyegető helyzetekben” elképzelhető „rendkívüli” eszközök alkalmazása, de ezt utólag – a levél szerzői által pontosabban nem meghatározott – bírósági megítélésnek kell alávetni.

Lengyelország nem ismerte el hivatalosan a titkos CIA-börtönök létét, ugyanakkor ez ügyben csak itt folytatnak saját vizsgálatot azon országok közül, amelyek az amerikai jelentésben fedőnév alatt úgy szerepelnek, mint ahol CIA-támaszpont működött. A krakkói ügyészség által folytatott vizsgálatot jövő áprilisig meghosszabbították.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága júliusban elmarasztalta Lengyelországot azért, hogy megsértette három fogva tartott jogát, akiket a szóban forgó létesítményben kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetettek alá. A bíróság ugyanakkor a teljes felelősséget a CIA-ra hárította, valószínűtlennek minősítve azt, hogy az akkori lengyel politikusok tudtak volna arról, mi történik ott.

A strasbourgi bíróság abban marasztalta el Lengyelországot, hogy nem kielégítő módon működött együtt vele az eljárás során, és arra kötelezte, hogy 100 ezer euró jóvátételt fizessen a károsultaknak. Lengyelország októberben fellebbezett az ítéletnek a „nem kielégítő együttműködésre" vonatkozó része ellen.