„A megállapodással megmutattuk, felelősséget vállalunk azért, hogy Svédország kormányozható maradjon, hogy számunkra az ország jövője a legfontosabb” – mondta Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnök.
Löfven azért helyezett kilátásba előre hozott voksolást december elején, mert a parlament elutasította a nemrég hivatalba lépett kisebbségi balközép kormánykoalíció költségvetési tervezetét.
Szombat azonban a következő, 2022-ig tartó parlamenti ciklusra is kiterjedő megállapodás jött létre az ellenzéki jobbközép négypárti szövetség, illetve a szociáldemokraták és a zöldek alkotta kormány között. Az egyezség értelmében Löfven marad a miniszterelnök, és néhány módosítással végrehajtja az ellenzék által benyújtott, és decemberben a szélsőjobboldali Svéd Demokraták támogatásával elfogadott 2015-ös költségvetést.
Löfven szombat délben sajtótájékoztatón erősítette meg a hírt. „Örülök, hogy egyezség jött létre és Svédország kormányozható marad” – mondta. A jobbközép szövetség és a kormányoldal közös sajtóértekezletén azt is bejelentették, hogy a két fél a nyugdíjak, a védelmi és az energiapolitika területén is összehangolja politikáját. „Svédország hagyományosan jó a nehéz kérdések megoldásában” – jegyezte meg a kormányfő.
A belpolitikai válságért Löfven a parlamenti mandátumok 10 százalékát birtokló szélsőjobboldali Svéd Demokraták pártot okolta, amely szerinte „ki akar ütni minden kormányt, amely nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek”. A bevándorlásellenes párt korábban azt ígérte, hogy kormányozhatatlanná teszi az országot, amíg nem teljesülnek a jelenlegi liberális bevándorlási törvények drákói szigorításáról és a Svédországba érkező menekültek számának 90 százalékos csökkentéséről szóló követelései.
A kormányfőnek december végéig várnia kellett volna az előre hozott választások hivatalos bejelentésével. Legutóbb 1958-ban fordult elő Svédországban, hogy előre hozott választásokat tartottak. Felmérések egyébiránt azt mutatták, hogy az előre hozott választások sem oldották volna fel a politikai patthelyzetet, sem a bal-, sem pedig a mérsékelt jobboldal nem szerzett volna többséget, és továbbra is a szélsőjobboldali párt maradt volna a mérleg nyelve.
