Az abszolút többséget ugyan nem szerezte meg a görögországi előre hozott választáson, győzött az a Sziriza, amelynek neve mellé szinte eposzi jelzőként ragadt hozzá a „megszorításellenes” címke. Nem véletlenül: a mozgalom 2004-ben jött létre trockisták, maoisták, kommunisták, szociáldemokraták, európai értelemben vett baloldaliak, zöldek olvasztótégelyeként, és 2012-ben, az egymást érő tüntetések és zavargások forgatagában alakult párttá. Utóbbi év kulcsfontosságú az Alexisz Ciprasz vezette társaság számára, ekkor alapoztak meg ugyanis mostani sikerüknek.
Az akkori voksoláson elért 27 százalékos, 71 mandátumot érő eredményüket ugyanis az olyan kijelentéseknek köszönhették, mint hogy győzelmük esetén Görögország elhagyja majd az eurózónát. Cipraszék ügyesen lavírozva megtalálták a piaci rést a brüsszelita, megszorításpárti Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) és a keményvonalas kommunista, sarlóval és kalapáccsal operáló Görögország Kommunista Pártja (KKE) között, és így szavazatokat szipkázhattak el a fáradt és széttöredezett baloldaltól. A kampányban a fiatal pártvezetőnek arra is volt ideje és energiája, hogy egy nagy figyelemmel kísért Európa-turnét bonyolítson le. Ennek során leginkább azzal foglalkozott, hogy biztosítsa az uniót és a piacot, hogy pártja egyáltalán nem EU-ellenes. (Talán ennek is köszönhető, hogy a Sziriza megszabadult a „radikális baloldali”, „kommunista” előtagoktól, és csak a már említett „megszorításellenes” skatulyát kapta meg, noha a mozaikszó A Radikális Baloldal Koalíciója elnevezést takarja.)
Ennek megfelelően a mostani kampányban Ciprasz már jóval szelídebb hangot ütött meg. Korábban ugyanis pedzegette, hogy nem fogják visszafizetni a trojka rekordméretű, 240 milliárd eurós mentőcsomagját, most már inkább az új feltételeket és a növekedés beindítását emlegeti. A visszafogottságban alighanem jelentős szerepe van annak is, hogy a Sziriza gazdaságpolitikusai tavaly késő ősszel látogatást tettek a londoni Cityben. Az utazás megosztotta a baloldali tömörülést is: Panajiótisz Lafazánisz, az egyik platform vezetője például arra figyelmeztette a delegációt, hogy ne kössön semmilyen alkut az egyébként titkos találkozókon. A Londonba tartó görög küldöttek pedig azzal érveltek, hogy a látogatásra feltétlenül szükség van, hiszen így javulhat a Sziriza nemzetközi megítélése is.
És ennek meg is lett az eredménye. A kampányban már nem is Ciprasz fenyegetőzött az eurózónából való kilépéssel, hanem ellenfele használta fel ellene ezt a vádat. A párt legnagyobb riválisának számító Új Demokrácia (ND) vezetője, Antónisz Szamarász kormányfő a választási kampány kezdetei óta ostorozza a Sziriza újratárgyalás kapcsán tett ígéretét, amely szerinte a nemzetközi hitelezők által folyósított kölcsönök elapadásához és Athénnak az eurózónából való kilépéséhez vezetne. Így nem csoda, ha rosszul reagált a görög pénzügyi piac arra, hogy a Sziriza megelőzte a közvélemény-kutatásokban a konzervatív ND-t. Úgyhogy már a korábbi harcos kommunistának elkönyvelt Ciprasznak kellett hűtenie a rendszert: „nem 2012-t írunk, ahhoz képest tágabb a tárgyalásokhoz szükséges mozgástér”.
Januárban, tehát a választás hónapjában a City egyik legnagyobb gazdasági-pénzügyi elemzőháza, a Capital Economics aggódott a „grexit” (a Greece és az exit szavakból összegyúrt műszó) megvalósulása miatt, de jelezte, hogy a piacot megnyugtatja, hogy Ciprasz korábban biztosította a befektetőket arról, hogy nem törekedne kifejezetten Görögország távozására az euróövezetből. Ezt látszik igazolni, hogy vasárnapi, ünnepi beszédében Ciprasz megint nem volt túl vehemens. Általánosságban beszélt csak, történelmi sikert emlegetett, és a „görögök becsületének visszaszerzését”, a kampányban is a remény volt a jelszavuk, valamint az „újfajta politikai etika bevezetése” és a nepotizmus visszaszorítása.
Az ilyen ködös mondatokat jóval nehezebb beáraznia a piacnak, mint azt, hogy nemet mondanak a trojka által követelt privatizációnak és megszorításoknak. Persze igaz az is, hogy a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Unió trojkája is nyugodtabb, ha egy országban nyugodt a légkör és biztosítva van a politikai stabilitás. Jelen helyzetben a görögöknél erre egyedül a Sziriza képes, amely ha koalícióra kényszerülve is, de kormányt tudott alakítani, méghozzá egy jobboldali párttal, amely EU- és megszorításügyben sokszor még keményebb, mint Cipraszék. Így könnyen előfordulhat, hogy a görög sajtó által csak különös házasságnak nevezett koalícióban a Sziriza eljátszhatja majd a kompromisszumkész, békülékeny felet. Másrészt a csomag újratárgyalásánál hivatkozhat a mögötte álló széles támogatottságára, hiszen a koalíció az ország bal- és jobboldalát is maga mögött tudhatja.
