Az amerikai olajvezeték jó vezeték

Dacolva a kilátásba helyezett elnöki vétóval, csütörtökön az amerikai szenátus is megszavazta a Keystone XL kőolajvezeték északi szakaszának megépítését.

A republikánus többségű szövetségi felsőház 62:36 arányban, kilenc centrista demokrata szenátor átszavazásával támogatta a projektet, amelyet a képviselőház már január 9-én támogatásáról biztosított. Barack Obama elnök korábban közölte: meg fogja vétózni a törvénytervezetet, mert meggyőződése szerint ezt a kérdést eldönteni a végrehajtó hatalmi ág feladata.

Az elnök azt akarja, hogy a külügyi tárca eldöntse: valóban nemzeti érdeke-e az Egyesült Államoknak megépíteni a Keystone XL-t, amely a tervek szerint a kanadai Alberta tartomány olajhomokmezőitől a Mexikói-öböl partvidékén található finomítókig szállítaná az olajat. A diplomáciai tárca felszólította a döntés előkészítésében érintett szerveket, hogy február 2-ig véglegesítsék hivatalos állásfoglalásukat.

A Keystone XL megépítését a calgaryi központú TransCanada társaság először 2008-ban javasolta. Ezt az Obama-kormány 2012 elején arra hivatkozva utasította el, hogy a kongresszus által számára megszabott időkeret nem tette lehetővé a döntésre vonatkozó hatástanulmányok elkészítését. Ennek egyik oka az volt, hogy a terv ellenzői környezetvédelmi kifogásokat emeltek a vezeték nebraskai szakasza ellen.

A TransCanada ezt követően kettébontotta a projektet, és bejelentette, hogy elkezdi megépíteni a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszát. Ehhez ugyanis – mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad – nem volt szükség szövetségi szintű jóváhagyásra.

A TransCanada 2012 májusában újból kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét az északi szakasz megépítésére. Mivel ez átlépné a kanadai–amerikai határt, a projekt nem valósítható meg az Egyesült Államok kormányának beleegyezése nélkül.

Ekkor a projekt támogatói kezdték el kifogásolni azt, hogy az engedélyeztetési eljárás a végtelenségig elhúzódik.

Tavaly januárban a külügyminisztérium is arra a következtetésre jutott, hogy a vezeték nem okoz majd jelentősebb változást a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából. A minisztérium leszögezte, hogy a kanadai olajat – amelynek felhasználása 17 százalékkal több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár ugyan, mint az átlagos kőolajé – mindenképpen ki fogják termelni, és ha nem csővezetéken, akkor vasúton és közúton juttatják el a finomítókhoz, ami viszont nagyobb környezetszennyezési veszéllyel jár a földfelszínen.

Vizsgálat tárgyát képezi ugyanakkor, hogy valóban olyan jó munkahelyteremtő beruházás-e a Keystone XL, mint ahogy azt támogatói állítják. Az ellenérvek szerint az építkezés valóban sokaknak adna munkát, ám elkészülte után a csővezeték üzemeltetéséhez már legfeljebb csak 40 emberre lesz szükség. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a TransCanada mellett az amerikai fogyasztóknak is jelentős hasznot hajt-e a kőolajvezeték.

Amennyiben elkészül, a Keystone XL teljes hossza 2700 kilométer lesz. Megépítése a számítások szerint 7,6 milliárd dollárba kerül majd. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lenne, és jelentősen tovább csökkentené az Egyesült Államok függőségét a tengerentúli kőolajtól.

A vezeték megépítésének elhúzódása súrlódást okozott az Egyesült Államok és Kanada között, mert a Keystone XL fontos eszköze lenne Kanada kőolajexportjának.

Elemzők szerint kétséges, hogy a várható elnöki vétó leszavazásához a kongresszus mindkét házában meglesz-e az ehhez szükséges kétharmados többség. Az Egyesült Államok fennállása óta a törvényhozásnak az elnöki elutasítások kevesebb mint 10 százalékát sikerült felülírnia.