Miközben a menekültek száma csak nő, az EU-ban süket fülekre talál a probléma. A szabályok alapján a bevándorlókért az az ország felel, amelynek a területén partot érnek, ez azonban nyilvánvalóan óriási pluszterheket ró egyes tagállamokra. Az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben lévő Olaszországnak például évi kilencmillió eurójába került a tavaly véget ért Mare Nostrum misszió, amelynek szükségességét pedig jól jelzi: az akcióban 150 ezer embert sikerült kimenteni. Másrészt a menekültek általában nem a leginkább érintett államokban, így Olaszországban, Görögországban vagy Máltán akarnak letelepedni, hanem továbbutaznának a kontinens belsejébe, elsősorban Németországba, Franciaországba és Nagy-Britanniába.
A nyelvtudással és képzettséggel nem rendelkező, idegen kultúrából származó menekülteket azonban ritkán látják szívesen, s gyakran hosszú évekig állami pénzből csak várakoznak a táborokban, mire elbírálják sorsukat. Ahogyan azt a Németországban terjedő bevándorlásellenes PEGIDA mozgalom vagy a Dániában egyre népszerűbb Néppárt mutatja, a társadalom egyre kevésbé elfogadó a költséges menekültáradattal szemben.
Az EU ennek ellenére nem sokat tesz egy egységes menekültügyi stratégia kidolgozásáért. Miközben ezrek vesznek a tengerbe, továbbra sem megoldott egy biztonsági folyosó létrehozása a Földközi-tengeren, csak mert nem egyértelmű, hogy ki viselné ennek költségeit, illetve a határozott cáfolat ellenére néhányan még mindig azt hiszik, hogy a veszély visszatartó erő lehet. A legújabb német javaslatok arról szólnak, hogy az EU pénzén hozzanak létre gyűjtőközpontokat Észak-Afrikában, és az elbírálásig ne engedjék Európa területére a bevándorlókat. Ám nem tisztázott, hogy hosszú távon ez miként szolgálna megoldásként, ráadásul az eddigi tapasztalatok azt mutatják, pusztán kerítések felhúzásával nem lehet távol tartani a menekülteket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!