A csoport azt állítja, hogy a dokumentumok az ukrán katonai főügyész számítógépéről származnak. A Sputniknews.com a csoportra hivatkozva arról számol be, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat megtiltotta a védelmi minisztériumnak, hogy pontos adatokat adjon a hadsereg veszteségeiről. Sokan dezertálnak, adják meg magukat, fiatal férfiak csoportjai pedig menekülnek, többek közt Oroszországba. A CyberBerkut azt állítja, hogy ezeket az információkat az ukrán katonai főügyész számítógépéről szerezték.
A portálunk által megkérdezett biztonságpolitikai szakértő, Nógrádi György szerint nem lehet megállapítani az adatok hitelességét, a valós veszteségekről ugyanakkor mindig hazudnak az érintett felek. Arra a kérdésre, hogy ha a hír igaz, miért szenvedhetett Kijev ekkora veszteségeket, kijelentette: az ukrán hadsereg a konfliktus kezdetén egyáltalán nem állt készen egy háborúra, a kiválóan képzett titkosrendőrség zöme átállt az oroszokhoz, két hét alatt pedig példátlan módon 3 vezérkari főnököt „fogyasztottak el”.
Nógrádi szerint ahogy a szakadárok mögött az oroszok, úgy Kijev mögött az Egyesült Államok áll, Oroszország viszont a Fekete-tengeren százszoros, egyéb fegyvernemekben pedig nyolc-tizenkétszeres túlerővel rendelkezik Ukrajnával szemben.
Mindeközben Petro Porosenko ukrán elnök bejelentette, hogy az idei első mozgósítás első kilenc napja alatt 45 ezer újoncot soroztak be. Arra a kérdésre, hogy a behívott újoncok mégis mire számíthatnak, Nógrádi csak annyit mondott: fel kell készülniük, hogy egy ilyen konfliktusban sajnos mindig vannak veszteségek. Az ukrán hadsereget felkészületlennek nevezte, ami nem rendelkezik modern technikával, és ugyan külföldről rengeteg fegyvert kapnak, ezek használatának betanulása hosszabb időt vesz igénybe.
Nógrádi György elmondta: az európai államok egy része – Németország vezetésével – kiegyezéspárti, míg mások, így például a balti államok és Lengyelország az orosz befolyás visszaszorításának esélyét látják a konfliktusban. A kijevi vezetés sem egységes: ugyan a harcias miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk sok esetben még Barack Obama amerikai elnöktől is jobbra áll, Petro Porosenko államfő a „német vonalat” követi. Nógrádi szerint Magyarország számára Ukrajna szomszédállam jelentős magyar kisebbséggel, addig Oroszország nyersanyagok és a paksi atomerőmű révén stratégiai partner, így hazánk egyértelműen a politikai megoldásban érdekelt. A szakértő szerint ugyanakkor az egész konfliktusnak csak politikai, és nem katonai megoldása lehetséges.
Zbigniew Brzezinski szerint Oroszország Ukrajnával együtt nagyhatalom, Ukrajna nélkül semmi. A kiváló amerikai stratéga megállapítását az idő vagy igazolja, vagy cáfolja, de az eddig történteket mindenesetre megmagyarázza.
Történelmi ismereteink alapján rendkívül rossz jel, hogy az ukrán kormány eltörölte az ország semlegességéről szóló, négy évvel ezelőtti döntést, és lényegében napirendre tűzte a NATO-hoz való csatlakozást. Petro Porosenko elnök és a mögötte álló erők rendkívül kockázatos lépésre vállalkoztak. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem engedheti meg, hogy a vele szomszédos Ukrajnába – ahol ráadásul tizenkétmillió orosz él – az Egyesült Államok adott esetben atomfegyvereket telepítsen.
A kijevi deklaráció nyilvánvaló provokáció. Vajon Obama eltűrné, hogy Kína vagy Pakisztán atomfegyvereket telepítsen Kanadába? Már a kérdésfeltevés is abszurd. De akkor miért gondolja az Amerika-barát Porosenko, hogy az orosz birodalomnak tudomásul kellene vennie egy ilyen fenyegető lépést? Ki veszélyezteti itt a világbékét? Ki a valódi provokátor? Oroszország? Aligha. Tóth Gy. László jegyzetét ide kattintva olvashatja.
