A görög belpolitika meghatározó eseményét a nemzetközi pénzpiacok is fokozott figyelemmel kísérik, mivel Ciprasz a Görögországnak nyújtott 240 milliárd eurós pénzügyi segély feltételeinek újratárgyalásáért és a görög adósság egy részének elengedéséért száll síkra. A pénzügyi válság 2009-es begyűrűzése óta a negyedik parlamenti választására készül Görögország, és bárki is kerül ki belőle győztesen, ugyanazzal a feladattal kell megküzdenie, mint elődjének: a külső nyomásnak engedni úgy, hogy az ne idézzen elő társadalmi robbanást.
Az országban az egyik fő feszültségforrást az jelenti, hogy bár némileg javultak a foglalkoztatási adatok, továbbra is a leglehangolóbbak az EU-n belül: a munkaképes korúak több mint negyede nem dolgozik, és a fiatalok felének nincs keresete. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint a lakosság több mint harmada, mintegy 3,9 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Sokak számára az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei is problémát jelentenek.
Bár a görög hazai össztermék az eurózóna gazdaságának csupán kevesebb mint 2 százalékát adja, egyes európai kormányok és befektetők szerint fennáll annak a veszélye, hogy ha Athén mégis távozna az eurózónából, az precedenst teremthetne a többi, hasonlóan népszerűtlen megszorítási programot bevezető ország számára. Az elemzők többsége azonban nem tart ettől, és maguk a görögök sem akarnak kilépni az eurózónából.




