Az egyházfő a tömeg lelkes éljenzése kíséretében vonult be pápamobilján a manilai Rizal parkba, ugyanolyan olcsó sárga átlátszó műanyag esőköpenyt viselve a trópusi esőben, mint amilyet előző nap a 2013-as Jolanda tájfun sújtotta Taclobanban bemutatott mise idején osztogattak a tömegnek. A szervezők vasárnapra mintegy hatmilliós, rekordszámú hallgatóságot vártak a 60 hektáros parkba és a környező utcákba (II. János Pál pápa 1995-ös vizitje idején ötmillióan voltak), de az eső sokakat elriasztott, illetve hazatérésre késztetett.
Homíliájában Ferenc pápa magasztalta a Fülöp-szigeteken nagy tiszteletben tartott Szent Gyermeket (Santo Nino), akinek e vasárnapra eső napja a legjelentősebb egyházi ünnep a délkelet-ázsiai szigetországban. „A Szent Gyermek áldja meg a Fülöp-szigetekieket és támogassa e nagy nemzet keresztényeit abbéli hivatásukban, hogy tanúi és misszionáriusai legyenek az evangélium örömhírének Ázsiában és mindenütt a világon” – mondta.
„A Fülöp-szigetek a fő ország Ázsiában – folytatta a szentatya, nyilvánvalóan a keresztény vallásra gondolva. – Ez Isten adománya, áldás! De hivatás is! A Fülöp-szigetekiek feladata, hogy a hit misszionáriusai legyenek Ázsiában.” Ferenc pápa különösen azt szorgalmazza, hogy Kínában erősödjön a kereszténység.
A százmilliós Fülöp-szigeteken a lakosság 80 százaléka katolikus, további 12 százaléka pedig a kereszténység valamely más ágának követője. Az ázsiai szigetországban él a világ negyedik legnagyobb keresztény közössége, a katolikusok lélekszámát tekintve pedig a világon a harmadik.
Srí Lankát és a Fülöp-szigeteket érintő látogatásának utolsó miséjében az egyházfő ostorozta a korrupciót, a konformizmust, a pazarlást, a környezetet érő fenyegetéseket és – útja során immár nem először – a család elleni „alattomos támadásokat”. Igen kritikusan szólva a mai társadalomról úgy vélekedett, hogy „az ember elcsúfította a természet szépségét”, s „szétrombolta emberi családunk egységét és szépségét is, olyan társadalmi struktúrákat teremtve, amelyek fenntartják a szegénységet, a tudatlanságot és a korrupciót”.
Ferenc pápa elítélte „az Isten velünk való tervét fenyegető nagy veszélyt” és mögötte „azt a hazugságot, amelynek atyja a sátán”. Az utóbbi „gyakran rejti csapdáit a kifinomultság látszata, a \'modernség\', a \'mint mindenki\' vonzereje mögé. Elvonja figyelmünket a múlékony örömök, a felszínes időtöltések illúziójával. És akkor mindenféle szerkentyűket használva elpazaroljuk Isten adományait.”
Felhívta a figyelmet „családjaink védelmének fontosságára”. „A családnak sajnos nagy védelemre van szüksége az alattomos támadásokkal és azokkal a programokkal szemben, amelyek ellentétesek mindazzal, amit igaznak és szentnek érzünk, mindazzal, ami kultúránkban a legszebb és legnemesebb” – mondta, célozva az abortuszra, az eutanáziára, a bioetikára és a melegházasságra.
„Adományként kell tekintenünk minden gyermekre, akit fogadnunk, gyöngéden szeretnünk és védelmeznünk kell. És gondját kell viselnünk ifjúságunknak, nem engedve meg, hogy ellopják tőlük a reményt, és arra ítéljék őket, hogy az utcán kelljen élniük” – hangsúlyozta a szentatya, visszautalva arra, amit a nagymise előtti beszédében mondott egy egyházi fenntartású manilai egyetemen.
