Ki segít Obamának lefejezni az Iszlám Államot?

Az „ellenségem ellensége a barátom” elv szerint keres szövetségeseket a dzsihadisták ellen Amerika.

Képzeljük el: Irán és az Egyesült Államok egy csapatban. Hogy ez mennyire embert próbáló feladat, arra talán a Wall Street Journal értesülése világít rá. A lap szerint ugyanis „tisztelettudó, de semmitmondó” választ küldött Obamának írt titkos levelében Ali Hamenei ajatollah. A perzsa állam legfőbb vallási és politikai vezetője arra az októberi levélre válaszolt, amelyben az amerikai elnök felvetette, hogy a két fél együttműködhetne az Iszlám Állam nevű iszlamista terrorszervezet elleni küzdelemben. (Az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalícióban összesen 22 ország, köztük hat arab monarchia – Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és Marokkó – vesz részt.)

A WSJ nem megnevezett iráni diplomáciai forrásokra hivatkozik, ezek szerint Obamának feltételei is lennének a kooperációhoz: természetesen a sokat vitatott iráni atomprogram kapcsán. Cserébe a Nyugat enyhítene az Iránt sújtó szankciókon. A Fehér Ház nem kommentálta az értesülést, az iráni külügyi tárca szóvivője pedig amatőr húzásnak nevezte az amerikai napilap állításait.

A síita Iránhoz hasonlóan komoly vallási ellentétek állnak fenn a szunnita IÁ és az alavita vezetésű Szíria között. Legutóbb pedig Bassár el-Aszad a BBC-nek adott exkluzív interjújában beszélt hasonlóról, mint az iráni vezető. Az elnök ugyanis állította: kormánya iraki közvetítéssel általános jellegű üzeneteket kapott az amerikai hadseregtől az IÁ szíriai állásai elleni légicsapásokról, de nem áll közvetlen együttműködésben az amerikaiakkal.

Az elnök azonban hozzátette, hogy nem kíván csatlakozni ehhez a koalícióhoz, amit az is jelez, hogy a beszélgetés alatt egységesen terroristáknak nevezte a nyugati szövetségeseket és a országa egy részén kalifátust kikiáltó dzsihadistákat. A sorok között pedig utal arra is, hogy még mindig nem felejtette el, hogy utóbbiakat épp az ő kormánya ellen fegyverezte fel az előbbi.

A másik érintett állam, amelyből jókora szeletet hasított ki magának az IÁ, az Irak. Itt a kurdok küzdenek a szunnita szélsőségesek ellen, legutóbb például nagyon fontos győzelmet arattak, amikor visszafoglalták a kísértetvárosként festő Kobanit. Csakhogy az ő felfegyverzésüket erősen ellenezné Törökország: attól tartanak ugyanis, hogy esetleg az IÁ ellen győzelmet arató és abban megerősödő kurdok önállósítják magukat, és kikiáltják a maguk független államát Irak és Törökország területéből kiszakítva.

Egyiptom és Jordánia helyzete azonban egészen más. Ismert: amint az IÁ élve elégette a túszul ejtett jordán pilótát, Maáz al-Kasszaszbe halálát megbosszulandó két dzsihadistát szinte azonnal kivégeztek. Ezt követően pedig sorozatos légicsapásokat indítottak a terrorszervezet ellen, akiknek azért is lett volna fontos, hogy kiugrasszák Jordániát az IÁ-ellenes koalícióból, mert itt található az a légi támaszpont, ahonnan más országok – például az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein – is megindítják támadásaikat.

Az egyiptomi vezetés pedig ugyanolyan határozottan cselekedett a Libanonban dolgozó huszonegy kopt keresztény vasárnapi lefejezésére, mint Jordánia: már hétfőn megindultak a gépek a dzsihadisták ellen. Az akció történelmi jelentőségű, ugyanis hivatalosan az 1991-es öbölháború óta ez az első alkalom, hogy Egyiptom az ország határain túl hajt végre hadműveletet. Mindezek mellett Francois Hollande francia és Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását és az IÁ elleni újabb intézkedések bevezetését kérte.