Görögországban például a Varufákisz névből külön szót alkottak azokra a nőkre, akik az olyan izmos, robusztus férfiakért őrülnek meg, mint amilyen a pénzügyminiszterük, aki egyébként nem híve a sötét öltöny – fehér ing – nyakkendő hármasnak. Varufákisz bőrdzsekiben, és kitűrt ingére lazán odavetett zakójában turnézta végig az öreg kontinenst, hogy széles mosollyal az arcán hol bosszantsa, hol nyugtassa a piacot. (Nem véletlenül jegyezték meg róla Németországban, hogy akár a Die Hard 6.-ban is szerepelhetne.) Ebből pedig magától értetődően következik, hogy a közösségi médiában is otthonosan mozog: húzásai generálják a számítógépes játékokat imitáló kamuvideókat és mémeket, amik megint csak arra jók, hogy egy új csatornán tudja kommunikálni Varufákisz legfőbb üzenetét: a 2008. előtti világ elmúlt, és ide nincs visszatérés.
Blogjának mottója is ez. A pénzügyminiszter szerint Európára hatványozottan igaz mindez, ő ugyanis úgy látja, hogy a kontinens nem egy egyszerű pénzügyi válság terheit nyögi, hanem egy átfogó krízisét. Itt is hasonló szellemben fogalmaz, mint ahogy interjúiban, vagy sajtótájékoztatóin. A BBC – amelynek „elképesztő pontatlansága” miatt legfrissebb bejegyzésében épp most szólt be a görög fenegyerek – össze is gyűjtötte Varufákisz néhány aranyköpését. Néhány példa: „a görög segélycsomag fiskális vízbefojtás”, „Európa végtelen bölcsességében úgy döntött, hogy úgy oldja meg ezt a csődöt, hogy az emberiség történelmének legnagyobb kölcsönének terhét a leggyengébbek, a görög adófizetők vállára teszi.”
Könyveiben is az átlagember nyelvén szól és kerüli a száraz nyelvezetet, viszont mindig ügyel az áthallásokra: Jonathan Swift nyomán több provokatív felütésű „Szerény javaslatot” is jegyzett, a görög választási győzelmét pedig egy Dylan Thomas-parafrázissal ünnepelte a blogjában. Legsikeresebb könyve talán az a kötete, amelyet fényképész feleségével közösen jegyez. Ebben azokat a falakat mutatják be, amelyek Varufákisz szerint „szögesdrótokból alakultak át, és ahelyett, hogy leomlottak volna csak magasabbra nőttek Berlintől Palesztináig, Kasmírtól Ciprusig”.
Varufákisz Essexben folytatott egyetemi tanulmányokat, amiket nem fejezett be: az állítása szerint gyerekkora óta marxista elveket valló férfit egészen Ausztráliáig űzte Margaret Thatcher kőkonzervatív pártjának harmadik, 1987-es győzelme. Itt már közgazdaságtant tanított, 2000-ben tért vissza Görögországba, a politikába pedig 2010-ben kapcsolódott be. Természetesen itt is szembement a piacpárti fősodorral: a növekedés és a privatizáció forszírozása helyett azt hajtogatta, hogy a trojka terápiájába bele fog rokkanni a beteg.
2012-ben ismét elhagyta a Görögországot: állítása szerint ennek voltak pénzügyi okai is, de közrejátszottak azok a halálos fenyegetések, amiket állítása szerint a korrupt bankok emlegetése miatt kapott. A texasi egyetemen kezdett tanítani, Aléxisz Cíprasz jelenlegi miniszterelnöknek innen kellett őt visszahívnia, ami sikerült is, noha Varufákisz kijelentette, hogy „soha, soha, soha” nem hagyná ott a katedrát a politika kedvéért. Hogy népszerűsége mégsem csorbult ebbe bele, azt az is mutatja, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot a január 25-ei előrehozott választáson.
