Napi kétmillióért lobbiznának a volt külügyminiszterek

Bizarr magyarázkodásba fogott a lebuktatott Straw és Rifkind.

Straw a munkáspárt tekintélyes alakja, volt külügyér, közpénzből fizetett irodájában találkozott reménybeli megrendelőivel, ami szintén szabálysértő lehet, és az is további kérdéseket vethet fel, hogy hivatala kutatóit arra biztatta, hogy dolgozzanak az ő bizniszein – írta a Telegraph.

Rifkind pedig, aki a brit hírszerző ügynökséget felügyeli a parlament nevében, azt monda, hogy pozíciójánál fogva bármely brit nagykövettel „hasznos módon” össze tud kötni bárkit. A BBC rádiójának azt is elmondta, hogy képtelenség azt gondolni, hogy egy „csupán” évi 60 ezer fontból (körülbelül 25 millió forint) élő képviselő ne keressen valahol extra bevételt. A tekintélyes konzervatív képviselő az álruhás riportereknek azt is felajánlotta, hogy a nevükben kérdéseket tesz fel a minisztereknek anélkül, hogy a cég kilétét felfedné. Rifkind magát egyébként olyan vállalkozónak tartja, akinek magának kell a betevő falatját megkeresnie – egyébként képviselőként évi 67 ezer fontot (körülbelül 28 millió forintot) keres. A beszélgetés alatt, amikor a volt miniszter elérhetőségéről érdeklődtek, ő azt mondta, hogy rengeteg szabadideje van.

Az álruhás újságírók egyébként 12 képviselőt környékeztek meg hasonló módon egy fiktív kínai cég nevében, közülük hatan nem válaszoltak, egyikük közölte, hogy a kapcsolatai „nem eladók”.

De Straw és Rifkind nyitottak voltak a tárgyalásokra az európai terjeszkedést megcélzó kínai céggel. Tavaly Rifkind egyébként 69 610 fontnyi olyan jövedelmet vallott be – több mint 1600 fontot óránként –, amit a parlamenten kívüli munkájával keresett. Straw pedig csaknem a dupláját, 112 777 fontot keresett külső üzleti tevékenységeivel. A képviselők parlamenten kívüli munkájukkal tavaly összesen egyébként 7,4 millió fontot kerestek.

A kínai cég tanácsadó testületet akart alapítani, az inkognitóban érkező újságírók a kamucég mayfairi irodájában találkoztak Rifkinddel még januárban. A korábbi külügyminiszter úgy írta le az általa elérhető kapcsolatokat, hogy „akármelyik nagykövet szívesen találkozik vele Londonban”, hiszen személyesen ismeri őket; az általa biztosított elérhetőségek pedig nagyon hasznosak.

A második találkozón Rifkind felajánlotta, hogy személyesen akár minisztereknek is hajlandó írni a cég érdekében, természetesen annak neve említése nélkül, márpedig a magatartási kódexet biztosan sértené, ha Rifkind eltitkolja, hogy tanácsadóként egy cég nevében kér információt – fejtette ki Alistair Graham, egy átláthatósággal foglalkozó westminsteri civil szervezet volt elnöke.

Az álcázott riporterek Straw-val az ő képviselőházi irodájában találkoztak, ahol a képviselő elmagyarázta, hogyan segített az ED&F Mannek, egy ukrán cukorfinomítóval rendelkező nyersanyagcégnek egy EU-s rendelet módosításában egy brüsszeli találkozó során. Arról is mesélt, hogy Ukrajnában is visszavonatott egy olyan törvényt, amely a cég felújított gyárának működését akadályozta. Straw találkozott Mikola Azarov akkori akkori ukrán miniszterelnökkel 2011 szeptemberében és – mint mondta – a hízelgés és a fenyegetés kombinációjával meggyőzte őt.

Vasárnap éjjel bejelentették, hogy Straw a parlamenti magatartási normákért felelős biztoshoz utalta az ügyet, ugyanakkor Straw és Rifkind is azt mondta, hogy ők semmi rosszat nem tettek. Straw szóvivője közölte, hogy Straw mindig minden szabályt betartott, és semmi helytelen nem történt, a politikus csak használta a tudását és tapasztalatát, miután újraválasztották. A szóvivő hozzátette: Straw mindig őszintén végezte munkáját az ED&F Man nevében, és elismerte a szerepét a cég, Azarov és az Európai Tanács között történtekben. A szóvivő szerint Straw a „hízelgés és fenyegetés” frázist csak szemléltetésképpen mondta.

Arra a kérdésre, hogy Straw eldicsekedett azzal, hogy fű alatt végezte munkáját, a szóvivő azt válaszolta, hogy ezzel csak arra utalt a politikus, hogy jobban szeret tárgyalásos úton változtatni, mint nagy horderejű társadalmi kampányokkal. A politikus pedig azért használta a parlamenti irodáját a találkozókra, hogy időt spóroljon, a kutatásokat pedig az ED&F Man számára nem közpénzből végezték a kutatók. Az pedig, hogy 5 ezer fontról beszélt, csak egy példa volt, nem pedig a tárgyalás része.

Rifkind közölte, hogy ő elhitte, hogy a cég inkább korábbi külügyminiszterként, és nem képviselőként kérte a segítségét, hiszen soha nem vállalta és nem is vállalná, hogy képviselőként pénzért lobbizzon akármilyen cégnek. Ragaszkodott ahhoz az állításához is, hogy amikor azt mondta, minisztereknek tudna írni, ő csak azt ajánlotta fel, hogy olyan információkat szerez, amelyek már amúgy is nyilvánosak.

John Mann veterán munkáspárti képviselő Twitteren kérte Rifkindet, hogy mondjon le a hírszerző és biztonsági bizottság vezetéséről. A munkáspárt közleményében pedig azt írta, hogy a párt fegyelmi bizottsága beszélt Straw-val, és abban állapodtak meg, hogy a politikus felfüggeszti parlamenti mandátumát.

Grahamet egyébként sokkolta a két tapasztalt politikus reakciója a megkeresésre, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Rifkind és az elképesztő méretű kapcsolati hálója ilyen könnyen kapható. Megjegyezte, már az is törvényellenes, hogy Straw üzleti tárgyalásokat tervezett közhivatalának irodájában.

A két tekintélyes brit politikus leleplezése a Telegraph szerint bemutatja, hogy a parlament mennyire elhanyagolja az ilyen jellegű ügyek feltárását. David Cameron ugyanis több mint tíz éve a lobbizással kapcsolatos szabályok szigorítását ígérte.