A több mint 350 kiszabadított gyereket bőrgyárakban és műanyaggyártó üzemekben dolgoztatták. A rendőrség több razzia révén, tíz nap alatt menekítette ki őket a gyárakból, majd átadta a gyámügyi hatóság embereinek, akik különvonattal viszik vissza őket családjukhoz Bihárba, India egyik legszegényebb államába.
India törvényekkel tiltja a gyermekmunkát, a tanköteles kor határát pedig 14 évben szabta meg. Mindezek ellenére a nyomor miatt sok gyerek kerül gyárakba. Szüleik azért engedik el őket, mert a munkáltatók a szülőknek ígérik a gyerekek bérét.
