Szüksége lehetett Putyinnak a lélegzetvételnyi szünetre azért is, mert válaszúthoz érkezett az ukrán válságban. Mint a Kreml barátjának nem nevezhető politológus, Dmitrij Oreskin felveti, Moszkva már kikeveredne valahogy ebből a helyzetből, amelybe egyre inkább beleragad. A legvalószínűbb forgatókönyv lényege ebben az esetben a kelet-ukrajnai konfliktus befagyasztása. A romokban lévő Donbasz így Porosenko gondjait szaporítaná, miközben a Kreml de facto elismertetné a Nyugattal a Krím elcsatolását, s szó sem lenne ez esetben Mariupol elfoglalásáról. A Nyugat és Oroszország közötti szakadék mélyítésének azonban sok híve van mindkét oldalon, Putyinnak például azokat kellene leszerelnie, akik az elemző véleménye szerint éppen Nyemcov meggyilkolásával üzentek neki. Ha e verziónak nem is adunk okvetlenül hitelt, egyértelmű, hogy a Kreml köreiben növekszik a feszültség, és Putyinnak ezt mindenképpen kezelnie kell.
A libanoni Nassim Nicholas Taleb elméletét a helyzetre alkalmazva egyre több „fekete hattyú” repül át a Kreml felett, egyre több az olyan esemény, amelyre senki sem számít, hiszen ritkán következik be, olyankor viszont nagy, akár sorsfordító jelentőséggel bír. Ezt a teóriát a Nyemcov-gyilkosság után emlegette előszeretettel az orosz sajtó, az elmúlt napok eseményei azonban rávilágítottak arra, hogy az előbbiekkel szemben magára a berendezkedésre nézve ijesztően „fekete hattyú”, hogy jelenleg a hatalom mennyire egy emberre épül.
