Mintegy 5,8 millióan jogosultak rá, hogy szavazzanak a reggel héttől este tízig nyitva tartó több mint 10 300 szavazóhelyiségben. Az előző, 2013-as választásokon a választópolgárok közel 68 százaléka adta le szavazatát valamelyik induló pártra.
Izraelben nincsenek egyéni választókörzetek, a politikusok pártok listáin szerepelnek, és annak függvényében jutnak be a törvényhozásba, a kneszetbe, hogy pártjuknak hány parlamenti helyet sikerült megszereznie a százhúszból az országos szavazati arányok alapján.
A pártok bejutási küszöbét tavaly márciusban az addigi 2 százalékról 3,25 százalékra emelték fel. Ezért a kieséstől tartva az addig több kicsiny pártban politizáló arab politikusok közös választási listát indítanak, és az előrejelzések szerint az ország harmadik vagy negyedik legnagyobb politikai tényezőjévé válhatnak.
Az előző választáson a jobbközép Likud és a jobboldali Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) párt szövetsége szerezte a legtöbb, 31 mandátumot, és a Likud vezetője, Benjámin Netanjahu alakíthatta meg harmadik kormányát. A második legnagyobb párt akkor 19 hellyel az új centrista Jes Atíd (Van Jövő) párt lett.
Az előre hozott választások kiírására a koalíciós viták kiváltotta kormányválság miatt került sor. Netanjahu tavaly december elején menesztette két centrista miniszterét, Jaír Lapid pénzügyminisztert – a Jes Atíd elnökét –, valamint Cipi Livni igazságügyi minisztert.
A jelenlegi kampány során a felmérések szerint a Jichák Hercog és Cipi Livni vezette Cionista Tábor került fölénybe, ők körülbelül 25 mandátumot kaphatnak, a második helyen álló Likud néggyel kevesebb mandátumra számíthat. Ugyanakkor a jobboldali tömb várhatóan nagyobb lesz a kneszetben a baloldali pártok együttesénél, s ezért ha nem lesz elég jelentős a különbség a két vezető politikai erő között, nem feltétlenül a legerősebb párt vezetője alakíthat majd kormányt. Az izraeli törvények szerint Reuven Rivlin államelnök azt a politikust kéri fel az új kabinet megalakítására, akinél a legnagyobb esélyt látja egy stabil kormánykoalíció megteremtésére, vagyis akit a legtöbb bejutott parlamenti frakció támogat.
A választáson a két legnagyobb történelmi középpárt mellett több jobboldali nacionalista tömörülés is indít listát: Naftali Bennetnek a megszállt területeken élő telepeseket támogató Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon), Avigdor Liberman külügyminiszternek főleg az orosz ajkúakra építő, Iszráél Béténu (Izrael a Hazánk) nevű pártja és a keleti ultraortodoxok Sasz pártjából kivált csoportot és az ultranacionalista telepeseket összefogó, Jahad (Együtt) néven alakult új párt.
A választók elsősorban a belpolitikai kérdések, ezen belül is főként a megélhetési nehézségek és az elhanyagolt közintézmények ügye alapján döntenek majd a pártok között. Szakértők szerint a kampány témáit meghatározta, hogy az idei választásokra értek be, csapódtak le a közhangulatban a 2011-es nyári szociális tüntetéshullám követelései. Mindezek alapján a Likudból kivált Móse Kahlon új centrista Kulanu (Mindannyian) pártjának tíz körüli mandátumot és a Jes Atídnak is legalább tíz helyet ígérnek a közvélemény-kutatók a kneszetben.
Mindkét párt a magas árak csökkentését, a középosztály, illetve a leszakadók szociális helyzetének javítását ígéri, valamint az egészségügyre és oktatásra szánt állami kiadások növelésének fontosságát hangsúlyozza. Várhatóan ők lesznek a „királycsinálók”, akiknek az ajánlása alapján eldőlhet, hogy jobb- vagy baloldali, esetleg centrista politikus lesz-e a következő kormánykoalíciót összeállító miniszterelnök.
A baloldalon a Merec liberális párt ezúttal a bejutásért küzd, mert híveinek nagy része várhatóan a Cionista Táborra adja voksát Netanjahu megdöntésének reményében. Két ultraortodox vallásos párt is indul és esélyes a bejutásra, sőt a mérleg nyelveként szintén fontos szerephez is juthat: az askenáziak Jahadút Hatóra (Egységes Tóra) és a keleti szefárd zsidók Sasz pártja.
