Védelmi unió jöhet Európában?

Európai Védelmi Unió kialakítását javasolja a Javier Solana által vezetett munkacsoport.

Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) és a német szociáldemokrata Friedrich Ebert Alapítvány által közösen szervezett kerekasztal-beszélgetésen a szakértői munkacsoport tagjai hangsúlyozták: javaslatuk nem arról szól, amit Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Welt am Sonntag című vasárnapi német lapnak adott interjújában megpendített, miszerint az Európai Uniónak közös hadsereget kellene létrehoznia ahhoz, hogy komolyan vehető külpolitikai szereplővé váljon.

Javier Solana, az EU volt kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a NATO korábbi főtitkára, még korábban Spanyolország külügyminisztere a CEPS és a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából egy nemzetközi szakértői csoportot vezetett az EU kívánatos biztonságpolitikai jövőjének áttekintése feladatával. Ennek tagja volt többek közt Vaira Vike-Freiberga, Lettország volt államfője, és tanácsadóként járult hozzá a munkához Jaap De Hoop Scheffer, aki egy időben szintén NATO-főtitkárként ténykedett, a mostanit megelőző főtitkár, Anders Fogh Rasmussen hivatali elődjeként.

A munkacsoport három „kosárba” gyűjtötte ajánlásait. Az első kosárba azok az elképzelések kerültek, amelyek az unió stratégiai gondolkodásának az átalakítását célozzák. Eszerint az EU-nak – mintegy a NATO-törekvéseket kiegészítő tényezőként – törekednie kellene a területvédelem szavatolásához való hozzájárulás növelésére, ugyanakkor pedig arra is, hogy autonóm módon képes legyen műveleteket végrehajtani az unió határain kívül.

A területvédelem klasszikus, és a korábbi években jócskán háttérbe szorult szempontja annak nyomán „szerezte vissza polgárjogát” a nyugati stratégiai gondolkodásban, hogy az oroszok – sajátos „hibrid” hadviselést folytatva – lényegében megszállták Ukrajna egy részét.

A Solana-munkacsoport a stratégiai cél elérése érdekében intézményes változtatásokat is javasol – ezek kerültek a „második kosárba”. Ennek jegyében úgy véli, hogy az uniós országok csúcsvezetőinek legalább kétévenként át kellene tekinteniük a védelmi politikát, a védelmi minisztereknek az eddiginél jóval sűrűbben – akár havonta – kellene értekezletet tartaniuk, és az Európai Parlament biztonsági és védelmi albizottságát is teljes értékű EP-bizottsági rangra kellene emelni. Emellett Brüsszelben létre kellene hozni az unió állandó katonai parancsnokságát, valamint bővíteni kellene az EU-műveletek közös finanszírozási forrásait.

A munkacsoport szerint – és ezt Solana a keddi rendezvényen nyomatékkal hangsúlyozta – az EU jelenleg érvényes lisszaboni szerződésében adottak azok a jogi keretek, amelyek lehetővé teszik a szorosabb együttműködést pártoló, hasonlóan gondolkodó tagországok számára a fokozott védelempolitikai kooperáció elmélyítését. A jogi lehetőséget nem kell most alapszerződés-módosítással külön kivívni, csupán a ma is létező lehetőségeket kell politikai akarattal megtölteni – mondta az európai közélet nagy tapasztalatú veteránja.

A „harmadik kosár” egyfelől olyan elképzelést tartalmaz, hogy miként a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolásakor minden évben beépítik a költségvetési tervezési folyamatba az „európai szemesztert”, úgy a védelempolitikában is meg kellene ezt tenni – azzal a különbséggel, hogy egyelőre nem lenne szó a védelmi költségvetések kötelező összehangolásáról, ám szó lenne a kormányok közötti teljes transzparencia biztosításáról védelmi vonatkozásban. Másfelől szintén a „harmadik kosárba” került a kormányok és a hadiipari vállalatok fokozott konzultációjának, a technológiai fejlesztési elképzelések összehangolásának az igénye.

A Solana-munkacsoport azt indítványozza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat támogatásával hozzanak létre olyan bizottságot, amely tervet dolgozna ki ezen elképzelések fokozatos megvalósíthatóságát, annak ütemezését illetően.