Amerikai holokausztbeszéd: lengyel felháborodás

Komoly felháborodás követte Lengyelországban James Comey, az FBI főnökének beszédét.

James Comey, az FBI vezetője április 15-én beszélt arról a washingtoni Holokauszt-múzeumban, hogy a tragikus történelmi esemény legszörnyűbb tanulsága az, hogy az emberek képesek egy csoport nyomására elfeledkezni a saját erkölcsükről, és úgy csinálnak, mintha nem lett volna más lehetőségük, mint a bűntettek elkövetése. Úgy vélekednek, hogy „a gyilkosok, valamint az ő németországi, lengyelországi, magyarországi és sok más helyről származó cinkosaik nem tettek semmi rosszat” – mondta az FBI-főnök, és azt is hozzátette, kötelezővé tenné az általa vezetett testület dolgozóinak a múzeum látogatását. A beszédet nyomtatásban is közölte a The Washington Post.

Comey a szöveg elején személyes példát hoz: katolikus ír származásúként úgy érzi, egész életében nyomasztotta a holokauszt kérdése, melyet az emberiség legfontosabb eseményének nevez, és amely az élet és a szenvedés értelmét illetően foglalkoztatja. Ez után tér rá arra, hogy jó emberek, akik szerették családtagjaikat vagy éppen levest vittek a beteg szomszédnak, segédkeztek milliók megölésében csak azért, mert az egyén a tömeg és a hatalom nyomására bármire képes. A gyilkosok és német, lengyel, valamint magyar cinkosaik nem gondolták úgy, hogy rosszat tesznek, hanem csak azt, amit tenniük kell – teszi hozzá.

A beszéd hatalmas felzúdulást váltott ki. Lengyelország diplomáciai tiltakozó jegyzéket adott át, bekérették az amerikai nagykövetet. A nagykövet igyekezett tompítani a feszültséget, és megerősítette: országa szerint „egyedül a náci Németország volt felelős a holokausztért”. Bronislaw Komorowski lengyel elnök is megszólalt, és Comey beszédéről azt mondta: „a tudatlanságról, a hiányos történelmi műveltségről és nagymértékű személyes ellenszenvről árulkodik”. Andrzej Duda, a legnagyobb ellenzéki párt, a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) elnökjelöltje a magyar és a lengyel nemzet rágalmazásáról beszélt az eset kapcsán. A beszédet Ewa Kopacz miniszterelnök is elítélte, és azt mondta: az állami hivatalnokoktól elvárható a történelem alapos és hiteles ismerete.

Mariusz Zawadzki, a Gazeta Wyborcza című napilap washingtoni tudósítója április 20-án nyílt levélben szólította meg Comey-t. Ebben először is megdicsérte az igazgatót arra vonatkozó ötletéért, hogy az FBI-ügynökök ismereteit a múzeumban mélyítsék el, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is: nem lehet teljes a képzés, csak akkor, ha az amerikai ügynökök megismerik azt a hangfelvételt is, amely a Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és a Jan Karski, a lengyel földalatti kormány küldötte közötti beszélgetést tartalmazza. Ebben a hosszúra nyúlt beszélgetésben Karski aggodalmának adott hangot, hogy a közvélemény többsége vélhetően nincs tisztában a majd kétmilliós lengyelországi zsidóság szörnyű sorsával. A küldött egyértelműen adta az elnök tudtára, hogy a németek eltökélt szándéka a lengyelországi zsidóság teljes megsemmisítése. Rooseveltet azonban minden más jobban érdekelte, mint Karski kétségbeesett szavai a lengyelországi zsidók sorát illetően. Kérdezte a földalatti ellenállásról, a megszállás alatti lengyel életről, még a lovak és a marhák helyzetéről is a falvakban. „Ezzel sem árt, ha tisztában lesznek az FBI-ügynökök – írja a lengyel újságíró –, ahogy azt sem árt tudatosítani, hogy ugyanez az elnök volt az, aki nem rendelte el a haláltáborokhoz vezető vasúti sínek bombázását. Tekinthető-e ezek után Roosevelt közreműködőnek a Holokausztban?” – teszi fel a kérdést Zawadzki, és meg is adja a választ: mindez a közreműködő fogalmának értelmezésétől függ.

Azok a lengyelek, akik kiadták a zsidókat, természetesen közreműködők voltak, de belőlük nem akadt sok, ahogy azokból sem, akik ténylegesen segítettek az üldözötteken – írja a Gazeta Wyborcza újságírója. A többség semmit sem tett a holokauszt kapcsán – teszi hozzá.

A Newsweek lengyel kiadásában megjelent publicisztika szerzője, Piotr Milewski arra hívja fel a figyelmet: nincs mit csodálkozni azon, hogy a tekintélyes amerikai lap kritika nélkül közölte Comey nézeteit, hiszen az átlagamerikai számára az európai történelem fekete mágia. Milewski hivatkozik arra a The New York Times napilap és a CBS csatorna által rendelt kutatásra, amely kiderül: az amerikaiak 40 százaléka nem tudja, hogy a felmenőik a második világháborúban a németekkel harcoltak, 47 százalékuk számára újdonság volt, hogy a japánokkal is küzdöttek. A megkérdezettek 40 százaléka azt hitte, az USA a Szovjetunióval harcolt ekkor. Sztálin és Eisenhower nevét nagyjából ugyanennyien nem ismerték.

A tudatlanság és az, hogy az amerikai kormányok törekvése ellenére a következő nemzedékek már nácik helyett németekről beszéltek, a háborús bűnökkel kapcsolatban együttesen odavezettek, hogy sok amerikai számára semmi kivetnivaló nincs abban, hogyha például „lengyel haláltáborokról” beszélnek – írja Milewski.

A Polskatimes publicistája, Agaton Kozinski odáig meg az ügy kapcsán, hogy Comey-t a kortárs David Irvingként aposztrofálja. Mint írja: bármi is volt az FBI-igazgató szándéka, komoly károkat okozott, és a brutális történelemhamisítás bűnébe esett. Úgy viselkedett, mint David Irving brit történész, aki a kilencvenes években amellett érvelt, hogy a holokausztnak nem volt helye a valóságban, csupán a világháború nem túl jelentős eseménye vált leírhatóvá ennek a fogalomnak a segítségével. Ám Irving hiába ismételgette téziseit – egyebek között Auschwitz létezésének tagadását –, vereséget szenvedett: nézeteivel kiiratkozott a történészszakmából, és a börtönbüntetést sem úszta meg. Bár ma már a szélesebb nyilvánosságban viszonylag ritkán bukkan fel tiszta formában az irvingi érvelés, a hazugság és a relativizálás új formákban kap lábra – írja Kozinski.

A lengyel újságíró szerint ilyen maszatolás annak állítása, hogy nem csak a németek voltak a felelősek a zsidók meggyilkolásáért, hanem más népek is, főként a lengyelek, magyarok, lettek és ukránok. A felelősség kiterjesztése valamiképpen a németek felmentése is, hiszen azt sugallja, nem a vérükben volt az antiszemitizmus, hanem csak igazodtak a harmincas évek európai trendjéhez. „Ám ez hazugság. Igenis a németek voltak azok, akik az antiszemitizmust Európában az emberölés szintjére emelték, és felkavaró, hogy egy ennyire egyértelmű igazság mellett harcolni kell” – fejezi be cikkét.