A baleset 27 túlélőjét a szicíliai Cataniába szállították. Az olasz ügyészségnek tett beszámolóik szerint a Líbiából indult és az olasz partok felé tartó, húsz-harminc méter hosszú halászhajón „embertelen kegyetlenség uralkodott”.
A számos különböző afrikai országból Líbiába érkezett menekülteket – mintegy 1000-1200 embert, akiket botokkal vertek, ha nem engedelmeskedtek – először egy Tripolihoz közeli tanyán tartották fogva. Többen belehaltak a bántalmazásba és nélkülözésbe.
A Földközi-tengeren való átkeléshez először teherautókkal a líbiai tengerpartra vitték őket, majd innen gumicsónakokkal szállították az embereket az útra kiválasztott halászhajóra. A túlélők elmondták, hogy egy fiatal fiú felállt a gumicsónakban, elmozdult a helyéről, ezért lelőtték és holttestét a tengerbe dobták.
A halászhajó a líbiai partoktól 110 kilométerre borult fel. Az ügyészség szerint a balesetet az okozta, hogy a vízi jármű „határtalanul tele volt zsúfolva”, és a hajót irányító emberkereskedő rosszul manőverezett. Háromszor is nekiütközött a bevándorlók segítségére siető portugál teherhajónak. A becslések szerint a halászhajóra több mint 750 embert szorítottak fel.
A túlélők elmondták, hogy az őket kísérő két emberkereskedő a halászhajóról mobiltelefonos kapcsolatban volt a líbiai emberkereskedő szervezet vezetőivel. A két férfi a túlélők között érkezett meg Szicíliába, ahol őrizetbe vették őket.
A hajón utazó illegális bevándorlók fejenként 1000-7000 euró (vagyis 300 ezer és 2,1 millió forint) közötti összeget fizetettek az olasz partokra való eljutásért. A több mint 750 ember közül mindössze 24 holttestét találták meg, ezeket Máltára szállították.
