Mi köze a vallásszabadságot „helyreállító” törvénynek a melegekhez?

Az Indiana államban elfogadott törvény új frontot nyitott az amerikai kultúrháborúban. Pedig a kormányzó „csak” elnök szeretett volna lenni.

Pence szóvivője szerint a törvény nem a megkülönböztetésről szól, és nem hivatott azt legalizálni Indianában.

Valószínűleg a törvényt tényleg nem is kifejezetten ennek szánták. A törvény azt a konzervatív gondolatot hivatott megjeleníteni, hogy az állam, és leginkább a messzi Washingtonban ülésező szövetségi kormányzat ne próbáljon beleszólni abba, hogy ki hogyan gondolkozzon a világról. Főként ne törvényi eszközökkel. És főként ha ez egyesek vallási lelkiismeretét sértheti. A republikánus politikai retorika ugyanis mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az állampolgárokat az „állami túlterjeszkedéssel” szemben megvédje. Legyen szó államilag előírt, kötelező egészségbiztosításról, vagy éppen arról, hogy Washington megmondja, ki mit gondoljon a világról, Istenről, a fegyverviselésről vagy – ebben az esetben – a melegekről.

A törvény nyilvánvalóan új front az amerikai „kultúrháborúban”, amelynek harcosai évtizedek óta igyekeznek a politikai táborok mentén megosztó erővé emelni az olyan lelkiismereti-etikai vagy felfogásbeli, esetenként vallási kérdéseket, mint az abortusz, a szabad fegyverviseléshez való jog vagy éppen a homoszexualitás megítélése.

Nem csoda, hogy Indiana állam törvénykezése heves reakciót váltott ki, az ügy kapcsán országos politikai erők is egymásnak feszülnek. Nyilvánvaló, hogy a helyi republikánusok keményvonalasabb, mélyen vallásos, szavazóikra gondolva alkották a törvényt: nekik a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemben döntő szavuk lehet. És bár ez a tábor egyre meghatározóbb a párt szavazói bázisában, lehet, hogy most a pártnak visszakoznia kell.

Az amerikai belpolitikai ügyekben mérvadó elemzéseket közlő Politico internetes hírportál arról ír, hogy Pence, aki 2016-ban ringbe szállna a republikánus elnökjelöltségért, bajban van: az ügy könnyen szertefoszlathatja reményeit. Az eredeti terv a Politico szerint az lehetett, hogy a republikánusok vallásos, radikálisabban jobboldali része és mérsékeltebb szárnya számára, amelyek immár tradicionálisan egymást gyepálják az előválasztásokon (ahol eldől, hogy ki lesz a párt hivatalos elnökjelöltje), Pence lesz a konszenzusos jelölt, akit mindkét választói tömb elfogad majd. (Vagyis a kormányzó úgy gondolta, a törvénnyel a vallásos jobboldal szavazóit maga mögött tudja majd, de a mérsékelteket sem riasztja el.)

Úgy tűnik, a kormányzó elszámolta magát. Most már a hagyományosan konzervatívabb üzleti körök is kezdenek kihátrálni a javaslat mögül, mivel az országos felháborodás érezhető veszteséget okoz, és nem csak a turizmusban.

Hétfőn Indiana állam szenátusának és képviselőházának házelnökei (mindketten republikánusok) közölték, hogy kijavítják a jogszabályt annak érdekében, hogy tisztába tegyék: a törvény nem a melegek diszkriminálását szolgálja – írta (egyebek mellett) a CNN. David Long és Brian Bosma úgy fogalmazott: a jogszabály nem ad lehetőséget arra, hogy bármilyen üzleti vállalkozás megtagadhassa a melegek kiszolgálását. A módosítás tényét Mike Pence a főként a konzervatív nézőket megcélzó Fox News kedd reggeli műsorában megerősítette, annak mikéntjéről viszont nem nyilatkozott. Továbbá nyomatékosította, hogy kiáll a törvény mellett.

Úgyszintén kedden a konzervatív üzleti köröket megcélzó napilap, a The Wall Street Journal is leközölt egy cikket a kormányzótól, amiben azt írja: „Gyűlölöm a diszkriminációt. Hiszek abban az aranyszabályban, miszerint ne tégy olyat másokkal, mit magadnak nem kívánsz. Ha olyan étteremről hallok, ahol nem szolgálnak ki melegeket, ott én sem eszem többet.” Az AP hírügynökség híradása szerint Pence még a hét végéig az asztalán akarja látni a törvénymódosítást.

Tim Cook – aki köztudottan meleg és az Apple vezérigazgatójaként a legtekintélyesebb üzleti vezetők egyike – több vezetővel karöltve utasította vissza a jogszabályt. A The Washington Postban megjelent írásában úgy fogalmaz, hogy egy nagyon veszélyes folyamat bontakozik ki szerte az Egyesült Államokban – utalva az indianai és az arkansas-i törvényre, valamint másik száz olyan jogszabályra országszerte, amely „szentesíti” a diszkriminációt. „Ezek a törvények ellenkeznek nemzetünk alapértékeivel, és visszafordíthatják azt a több évtizedes folyamatot, amely egyre nagyobb egyenlőséget biztosít” – írja cikkében Tim Cook.

Seattle meleg polgármestere azt közölte, megtiltja az összes városi alkalmazottnak, hogy hivatalos látogatás keretében Indianába utazzon. „Egyetlen adódollárral sem fogjuk támogatni ezt a diszkriminatív törvényt” – mondta Ed Murray.

Connecticut kormányzója is elvonta a kormányzati forrásokat azoktól az államilag finanszírozott utazásoktól, amelyeknek úti célja Indiana vagy olyan más állam, ahol tervben van hasonló jogszabály, valamint „nyugtalanítónak, gyalázatosnak és nyíltan diszkriminatívnak” nevezte a törvényt. „Nem ülhetünk tétlenül, miközben olyan törvényeket fogadnak el, amelyek visszaforgatják az idő kerekét” – közölte Dannel Malloy, és hozzátette: „nem engedjük, hogy Connecticut polgárait más államokban diszkriminálják, legalábbis harc nélkül nem”.

Ha a magyarországi diszkriminációt ostorozó amerikai külügyi jelentéseket vagy a Human Rights Watch Magyarországot bíráló megjegyzéseit olvasva azt hinnénk, Amerika a melegek szabadságjogainak élharcosa, akkor ezt gondoljuk újra. Valójában sok olyan állami vagy helyi szintű jogszabály született az utóbbi időben, amelyekért Európában egy-egy ország hamar a szégyenpadra került volna. A mostani, Indianában és Arkansas-ban elfogadott, „vallásszabadságot helyreállító törvény” ugyanis nem példa nélküli az Egyesült Államokban, máshol is vannak a jogvédők által a melegekkel szemben diszkriminatívnak aposztrofált jogszabályok.

A törvények több szempontból minősülhetnek kirekesztőnek Amerika egyik legnagyobb liberális jogvédő szervezete, a Human Rights Campaign szerint. Az egyik ilyen a vallási aspektus, amelybe főleg az egyneműek házasságának és az általuk történő örökbefogadásnak a korlátozása tartozik, a szervezet szerint idesorolható az indianai törvény is. Egy másik tényező lehet az úgynevezett „átalakító terápia” támogatása, amelynek keretében az állam engedélyezi a szexuális irányultság és a nemi identitás „visszaállítását” célzó gyógykezeléseket, valamint védi az ezeket végző terapeutákat. Ez ugye azt jelenti, hogy az állam tudományosan megalapozottnak tartja azt az álláspontot, hogy a homoszexualitás betegség.

Egy állami törvény hatályon kívül helyezheti az LMBT-közösségeket védő helyi – például egy városban hatályos – rendelkezéseket, és megakadályozhatja az önkormányzatokat további jogvédő intézkedések meghozatalában. Egyesült Államok-szerte körülbelül 34 millió embert érintenek ilyen helyi, diszkriminációellenes jogszabályok.

Ezek a városi, megyei törvények a munkahelyeket is megakadályozzák abban, hogy bármilyen megkülönböztetésben legyen része a munkavállalónak.

Egy tavalyi, a melegházasság engedélyezéséről készült közvélemény-kutatás eredménye jól mutatja, hogy mennyire megosztott az amerikai társadalom a „másság” kérdésében: 47 százalékuk elutasította az egyneműek egybekelését, míg 49 százalékuk mellette foglalt állást. Korcsoportra lebontva a 30 év alattiak voltak elfogadóbbak (62 százalék), míg a 60 év felettiek 60 százaléka nem támogatta a melegházasságot. A megkérdezett hívők körében sem volt éppen népszerű az egyneműek frigye.

Ez a felmérés rávilágít tehát, hogy e rendkívüli megosztottságot kitűnően fel lehet használni politikai célokra is. Mindkét oldalon.

Meg is teszik.